Botrányok övezték az ország első hullámfürdőjének az építését, végül nem is elsőként nyitott meg

• 1927 nyarán nyílt meg az első magyarországi hullámfürdő, ami annak idején hatalmas szenzációnak számított.

• Sokáig úgy tűnt, hogy a Gellért Gyógyfürdő hullámmedencéje viselheti ezt a címet, azonban egy furfangos megoldást alkalmazó strandfürdő megelőzte őket.

A cikk az Arcanum segítségével készült.

Sokadszorra halasztották el a Gellért Gyógyfürdő vadonatúj hullámmedencéjének átadását 1927 nyarán. Egy augusztus elejei időpontot tűztek ki, de a helyszíni bejáráson kiderült, olyan sok építési törmelék van még a területen, hogy ez nem lesz tartható. Végül 1927. augusztus 17-én, egy kimondottan hideg nyári napon tartották meg a hullámfürdő átadását. A rossz idő miatt kevesen merészkedtek be a vízbe és valahogy ez is jól jellemezte a medence építésének a történetét.

A nyugati országokban az 1900-as évek elején jelentetek meg a tenger hullámzását imitáló fürdős attrakciók, a hullámmedencék. Hatalmas sikert arattak és egyre több országban álltak ezzel elő a fürdőüzemeltetők. Magyarországon elsőként az 1910-es évek elején, Debrecenben merült fel egy hullámfürdő építésének az ötlete, de ez az elképzelés világháború miatt szertefoszlott.

1924 szeptemberében jelentették be, hogy a főváros finanszírozásában a Gellért szálló díszudvarán hullámfürdőt alakítanak ki. Ezzel szerették volna a szálló, illetve Budapest turizmusát egy kicsit fellendíteni. Az Esti Kurir nem sokkal később ezt a hírt így kommentálta egy cikkében: „Tengeri fürdő utánzatra három milliárdot akar kidobni a főváros”. A korabeli sajtóhírekben nagyjából ez a kettősség köszön vissza. Sok helyen üdvözölték az ötletet, mások viszont felesleges pénzkidobásnak tartották.

Egy időre lekerült a napirendről a hullámfürdő építésének a kérdése, de a háttérben azért zajlottak az előkészítések. A tényleges munkák 1926-ban pörögtek fel, nyáron kiírták a kivitelezési munkák elvégzésére szóló pályázatot, októberben pedig az első kapavágások is megtörténtek. Akkor úgy tervezték, hogy 1927 tavaszának végén megnyithatják a Gellért új attrakcióját.

1927 márciusában kezdett cikkezni arról a sajtó, hogy gondok adódtak a hullámmedence építésével, méghozzá nem technikai, hanem finanszírozási jellegűek. Eleinte csak arról írtak, hogy jelentősen túllépték a tervezett költségvetést, majd ezt a Magyar Hírlap számszerűsítette is. A fővárosi közgyűlés által a projektre jóváhagyott 6,5 milliárd koronás költséget 2 milliárddal lépték túl. Nem sokkal később pedig kiderült, hogy még annál is többel és már 9,5 milliárd koronánál járnak a költségek. Külön kínossá tette az ügyet, hogy a beruházást hitelből finanszírozta a főváros.

Vizsgálóbizottság alakult, miniszteri biztost is kineveztek. Ráadásul nem pusztán a hullámfürdő költsége ugrott meg, hanem a Gellért szálló párhuzamosan végzett bővítésének kiadása is, ami 5 milliárdról 9 milliárd koronára drágult. Ezt az építőanyagok árának az emelkedésével magyarázták, de a vizsgálatok számos visszaélésre derítettek fényt. Csak egy „apróbbat” említve: a hullámmedence nagyobb és mélyebb volt, mint az eredeti tervekben. Továbbá számos olyan beruházást is megvalósítottak ehhez kapcsolódóan, amiről eredetileg nem volt szó.

Rövid időre az építkezést is leállították, de akkor már nem lehetett ebből kihátrálni, ezért még tavasszal deklarálták, hogy nyárra biztosan megépül a hullámmedence.

Az átadás azonban folyamatosan csúszott és közben kiderült, hogy a „Magyarország első hullámmedencéje” cím másé lesz. 1927 májusára ugyanis gyakorlatilag elkészült az első hazai hullámmedence a csillaghegyi strandon.

Ennek a történetét a csillaghegyi hullámfürdő gépészeti berendezését tervező Krassner Ferenc mérnök évekkel később a Tér és forma folyóiratban idézte fel.

Még 1925-ben bízta meg a csillaghegyi strand vezetője, hogy nézzen utána, miként építhetnének egy hullámfürdőt. Krassner külföldi tanulmányútra indult és ezek alapján letett az asztalra egy kalkulációt, ami viszont megfizethetetlenül drágának bizonyult. A mérnök azonban nem akarta elengedni ezt a történetet. Kidolgozott egy olyan gépészeti megoldást, aminek a kivitelezési költsége a töredéke volt a nyugati hullámmedencéknek, ráadásul az üzemeltetése is nagyjából a harmadába került. Erre a tervre már lecsapott a csillaghegyi fürdő vezetője. Annyi helyzeti előnyük is volt, hogy nem teljesen új medencét építettek, hanem egy meglévőt alakítottak át.

Így 1927 nyarán – miközben a sajtó a Gellért botrányával volt tele – ők büszkén hirdették, hogy náluk lesz az ország első hullámfürdője.

Ennek a megnyitására, 1927. július 9-én, egy szombati napon került sor.

A sajtóban eközben folytatódott a Gellértben zajló építkezés ekézése, júliusban a Friss Újság ezt írta: „Persze játszóterekre, nyilvános kertekre megint csak nem telik ennek a „spórolós” fővárosnak, amelynek milliárdjai vannak hullámfürdőkre és más luxus-építkezésekre.”

Végül 1927. augusztus 17-én, délelőtt 10 órakor megnyitották az ország második hullámfürdőjét a Gellértben.

Krassner Ferenc később visszatekintve hatalmas lehetőséget látott az újdonságban. „Ahol eddig nem volt hullámfürdő és deficites volt a strandüzem, a hullámfürdő beépítése után elsőrangú rentábilis üzletté vált a deficites üzem” – írta 1937-ben. Nem véletlen, hogy az ország harmadik és negyedik hullámfürdőjét – Pécsen és a budapesti Palatinusban – szintén a Krassner-féle megoldással építették meg.

A mérnöknek végül abban is igaza volt, hogy jövedelmező befektetésről volt szó. 1928 őszén értékelték a Gellért Gyógyfürdő első teljes szezonját, ami április 28-tól szeptember 15-ig tartott. (Itt a pénznem terén váltás történt, már pengőben számoltak). Ez alapján 200 ezer pengő bevételt vártak a hullámfürdőbe szóló jegyekből, ehhez képest 310 ezer pengőt tett ki a bevétel, a költség pedig 100 ezer pengőt. Magyarán 210 ezer pengő nyereséget hozott a Gellért hullámfürdője. Ez pedig azt jelentette, hogy a korábban számolt tízéves megtérülés helyett már három-négy év után visszahozta az árát az újdonság. Azt külön sikerként értékelték, hogy 1928-ban májusban és júniusban nagyon kedvezőtlen volt az időjárás és a hullámfürdő 106 ezres vendégszámából 80 ezret júliusban és augusztusban hoztak össze.

Az egykori Újpesti Uszoda és Gyógyfürdő történetéről itt olvashat.

Fotók: Fortepan / a csillaghegyi hullámfürdő 1930-ban, a Gellért Gyógyfürdő hullámmedencéje 1940-ben