-
Már a fürdő 1965-ös megnyitását követően sokan esküdtek a zalakarosi termálvíz gyógyhatására.
-
Hat évet kellett arra várni, hogy a vizet hivatalosan is gyógyvíznek lehessen nevezni.
A cikk az Arcanum segítségével készült.
„A víz mind hőmérsékleténél, mind vegyi összetételénél fogva mozgásszervi reumás betegek, valamint krónikus nőgyógyászati betegek kezelésében minden valószínűség szerint sikeresen alkalmazható. Célszerű lenne, ha a helyi hatóságok az ottan létesítendő fürdő tervezésekor a gyógyító jelleg lehetőségeit biztosítják.” Ezeket a méltató szavakat nem más, mint dr. Schulhof Ödön, a korszak sztár reumatológusa írta az 1962-ben feltört zalakarosi termálvízről.
A Hidrológiai Tájékoztató című folyóirat szerint a fenti szakvéleményt 1964 áprilisában adta Schulhof, azaz a Zalakarosi Fürdő megnyitása előtt egy évvel. Mindenesetre ez jó ajánlólevél volt, és a leendő fürdő kapcsán már ekkor elkezdtek abban gondolkodni, hogy fontos irány lehet a gyógyászat.
A fürdőnek a nyitást követő tíz évben még csak szabadtéri medencéi voltak, s ekkoriban idényjelleggel üzemelt. Ez azt jelentette, hogy április közepén nyitottak és szeptemberben véget is ért a szezon. Ettől függetlenül évről évre több pihenni és gyógyulni vágyó vendéget vonzott a termálfürdő, ezért hamar elindították a gyógyvízzé történő minősítés folyamatát.
A Magyarország című hetilap korabeli cikke szerint ezeket a vizsgálatokat 1969 és 1970 fordulóján végezték a közeli nagykanizsai kórházban, ahol mozgásszervi betegeket kezeltek a zalakarosi termálvízzel.
„199 beteget kezeltek a fürdő vízével, s megállapították, hogy közülük 63 teljesen meggyógyult, 110 beteg állapota jelentősen javult, s mindössze 26 betegnél nem tapasztaltak lényeges javulást. A nagykanizsai kórház vizsgálatait az ORFI szakorvosai is ellenőrizték és hasonlóan kedvező gyógyhatást tapasztaltak. Megállapították, hogy a zalakarosi víz ugyanolyan hatásos, mint a hévízi, a hajdúszoboszlói és a gyulai gyógyvíz” – írták.
A fürdő 1971-ben (Fortepan):
Tehát a vizsgálati eredmények már 1970-re rendelkezésre álltak, de még egy év kellett, hogy a minősítés is megtörténjen. Ennek a folyamata „kicsit” más volt, mint manapság.
1971 nyarának végén írta a Zalai Hírlap, hogy a fürdőt akkoriban működtető Dél-zalai Víz- és Csatornamű Vállalat a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetőjéhez fordul a zalakarosi D-6-os jelű termálkút vizének gyógyvízzé való nyilvánításáért. „A kéréshez küldött dokumentumok alapján az egészségügyi osztály javaslatot tett a megyei tanács vb-nek a gyógyvízzé nyilvánításra. A megyei tanács vb legutóbbi ülésén hozzájárulást adott ehhez” – írta a napilap.
Ezt követően az Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatósághoz került a javaslat, ahol még 1971 végén rányomták a pecsétet a dokumentumokra. A sajtó 1972 legelején számolt be arról, hogy hivatalosan is gyógyvíz lett a zalakarosi termálvíz. Egyébként egyszerre kapták meg ezt a minősítést a debreceni IV-es számú kút vizével.
A Zalakarosi Fürdő egész éves működésének a lehetőségét az 1975-ben átadott fedett részleg teremtette meg. A lenti felvétel 1978-ban készült, abban az évben, amikor a gyógyfürdő címet is megkapta a létesítmény:
Nemrég itt írtunk arról, hogy miért számít igazi kuriózumnak a Zalakaroson feltörő gyógyvíz.
RSS