Fürdőrajongó író, aki pénzt gyűjtött a Rudas fürdő rekonstrukciójára

• Közel harminc éven át járt a fővárosi Rudas Gyógyfürdőbe Márai Sándor.

• Számos korabeli írásában feltűnik a gyógyfürdőzés és sokat méltatta annak kedvező hatásait.

A cikk az Arcanum Újságok segítségével készült.
A Zalakarosi Fürdőn belül a Fedett Fürdő részlegben egy Márai Sándor-idézet olvasható a falon (lejjebb görgetve láthatják). A szöveg az író Füves könyvéből származik, amelyben a fürdőzésnek egy külön fejezetet szentelt. Máraitól bőven lehet idézni a fürdőkről, hiszen nagyon kedvelte ezt az időtöltést.

Például ezt is írta az említett Füves könyvben: „Amikor csak teheted – de soha nem úgy, hogy munkádtól lopod el az időt és rossz lelkiismerettel, sietve cselekszel! –, menj el a hővizű közfürdők valamelyikébe, hetenként kétszer-háromszor. (…) A gyógyvizek átjárják tested és élénkítik lelked, megnyugtatják munkától és világtól elkínzott idegeid.” A kénes gyógyvizeket pedig külön is méltatta: „A kénes, vasas vizek a bőr pórusain át hatnak a belső szervekre és idegrendszerünkre; a fürdő légköre, a fátyolos-párás környezet megszabadít a külső világ olcsó képzeteitől.”

Az 1940-es években a Füves könyvön felül is számos írásában feltűnnek a fürdők, szerepet kap a termálfürdőzés. Ez nem csoda, hiszen Márai saját bevallása szerint is igazi fürdőrajongónak számított.

Az Új Idők folyóiratban megjelent Tavasz című novellájában még arra is kitért, hogy túlzásba sem szabad vinni a fürdőzést: „Tavasszal a fürdők, a gyógyvizek, az okos étkek olyan erővel hatnak az emberi testre, mint soha máskor: óvatosan kell élni velük, mint titkos árkánumokkal. Egy korttyal több a gyógyvízből, öt perccel hosszabb üldögélés a buzogó fürdőben, egy falattal több a tavaszi füvekből, s életed egyensúlya felborul. A tavasz orvosság is, méreg is, mint az egész élet.”

Márai a fővárosi Rudas Gyógyfürdő törzsvendégei közé tartozott, de tevékenyen is részt vett a fürdő életében, olyannyira, hogy a „Rudas-barátok” nevű egyesület oszlopos tagja volt.

A világháború idején a Rudas jelentős károkat szenvedett, Naplójában felidézi 1946-ot, amikor a főváros ostroma után először tért vissza kedvenc fürdőjébe: „A fürdőszemélyzet is a régi. Sorba állanak, úgy fogadnak, mint a hazatérő, tékozló fiút. Elmerülök a forró vízben. Huszonöt éven át jártam ide, a dögönyözők, különösen Viktor és Lajos, úgy ismerik testem, mint anyám sem, feleségem és kedveseim sem, mint senki más eleven.”

A háború idején megrongálódott a Rudas kupolája is. Márai állt annak a kezdeményezésnek az élére, hogy ne várjanak tovább a javításra, adják össze a pénzt. Így 1947 tavaszára az adományaikból el is készült a felújítás.

Ahogy a Reggel című lap írta 1947 tavaszán: „a törzsvendégek egy csoportja Márai Sándor és Vidor Gyula vezetésével saját költségén helyreállíttatta, s színes, kék, sárga, zöld és vörös üveglapokkal újból beüvegeztette. A hangulatos és hasonlíthatatlan Rudas fürdő újból régi fényében várja régi vendégeit”.

Akkortájt annyira közismert volt Márai lelkesedése a fürdők iránt, hogy a fővárosi közgyűlésben felmerült, valahogy ezt honorálni kellene. 1947 végén azt találták ki, hogy szabadjegyet adnak neki az összes fővárosi fürdőbe. Arról már nem találtunk információt, hogy ezt ténylegesen is megkapta-e. Ha meg is kapta, sok ideje sajnos nem volt kihasználni, ugyanis az író 1948-ban elhagyta az országot…