-
Egy hétfői napon találtak termálvizet Hajdúszoboszlón. Már másnap, kedden bemerészkedtek az első „fürdővendégek” a gödrökben összegyűlt forró vízbe.
-
100 éves a hajdúszoboszlói gyógyvíz és gyakorlatilag ezzel egyidős a víz gyógyászati felhasználása.
A cikk az Arcanum Újságok segítségével készült.
Az 1920-as évek elején jelentős kőolaj- és földgázkutatási program indult az országban. 1924-ben Baján egy amerikai cég kezdett kutatófúrásba, Hajdúszoboszlón pedig a magyar állam finanszírozásával állítottak fel egy fúrótornyot, amelynek pontos helyét dr. Pávai Vajna Ferenc jelölte ki. Itt elsősorban földgázt sejtettek a föld alatt, de kőolajnak is nagyon örültek volna.
1925. október 26-án, ami akkor egy hétfői napra esett, több mint ezer méteres mélységből, 18 méteres vízoszlop tört fel. A termálvíz hőfoka elérte a 73 Celsius-fokot. Nem pont ezt várták, de annyiból az eredeti cél is teljesült, hogy némi földgáz is a felszínre jutott. Igaz, nem nagy mennyiség, de úgy kalkuláltak, hogy ez is kielégítheti Hajdúszoboszló akkori igényeit.
A hajdúszoboszlói termálvíz feltörésének híre gyorsan bejárta a korabeli sajtót, hiszen hatalmas szenzációnak számított. A Nemzeti Újság 1925. október 30-án megjelent lapszámában megemlítették, hogy igazából már hetekkel korábban is találtak vizet, de annak a hőfoka csak 40 Celsius-fok volt. Ezt kevesellték a szakemberek, ezért folytatták a fúrást.
Az első fürdővendégek már másnap, október 27-én kedden megérkeztek. Több akkori sajtótermék is megemlíti, hogy a hajdúszoboszlói lakosok tömegesen zarándokoltak a termálkúthoz, amelynek az elfolyó vize kis árkokban gyűlt össze. Az első fürdőzők már ekkor bemerészkedtek a gőzölgő termálvízbe.
Az Esti Kurir november 6-án megjelent helyszíni riportja szerint november elejére hatalmas fürdőélet alakult ki Hajdúszoboszlón. Este nyolckor még holdvilágnál is sokan fürdőztek. Az eső sem számított akadálynak, olyankor esernyővel fürdőztek a vendégek. Sok reumás beteg már ekkor esküdött a víz gyógyhatására.
(A lenti két fotó már később, a fürdő megnyitását követően készült)
Élelmes szoboszlói vállalkozók is hamar meglátták a vízben rejlő üzleti lehetőséget. Szekerekkel jártak ki a kúthoz, hogy megtöltsék a hordóikat a termálvízzel, amit aztán a környező falvakban és városokban értékesítettek.
Egy érdekes dilemma is felmerült az első napokban. A szakemberek úgy sejtették, hogy amennyiben folytatják a fúrást, akkor kőolajat is találhatnak. Azonban ez azzal a veszéllyel járt együtt, hogy szennyeződik és használhatatlanná válik a vízbázis. Első körben mindenesetre felfüggesztették a fúrást.
A kérdés viszonylag hamar eldőlt. A Nyírvidék című lap két héttel a feltörést követően arról írt, hogy minisztériumi döntés született. Ez alapján nem mélyítik tovább a kutat és az elsődleges cél egy fürdő létesítése.
A fürdőzőkről ez a lap is említést tett:
„A telep körül állandóan nagy embertömeg fürdőzik a kifolyó vízben. Sőt messzi környékről is egész csapatokban járnak a szekerek, s hordókkal szállítják az áldásos ingyen adományt.”
Az is gyorsan kiderült, hogy magas sótartalmú, jódos-brómos termálvíz tör a felszínre. Decemberre pedig egy részletesebb vegyelemzés is elkészült, amit egy konferencián ismertettek. A Pesti Napló beszámolója szerint a víz „tószerű medencébe terelhető, lehet szabadtavi, vagy strandfürdő, amely a mi napos nyarunkon gyermekbetegségek gyógyítására kitűnőnek látszik. Kádfürdő formájában reumatikus betegségek, női bajok, krónikus gyulladások, izzadmányok, ízületi bajok orvoslására használható.
Mint ivásra alkalmas gyógyvizet ajánlja a jódtartalma, amellyel kapcsolatban a golyva gyógyítására lehet gondolni. Konyhasó-tartalma hurutok gyógyítására teszi alkalmassá s ezt a jódtartalom is támogatja. Persze minden attól függ, hogy kellő berendezkedés vegye körül a forrást, mert Karlsbadot sem a vize tette világhírűvé, hanem az, hogy a víz központja lett egy mintaszerű telepnek.”
RSS