-
Az éjszakai fürdőzések nagyon kedvelt szolgáltatásnak számítottak már az 1970-es években is.
-
Akkoriban szerették volna valami attrakcióval is feldobni az esti fürdőzéseket, így jött az ötlet, hogy helyezzenek ki televíziókészülékeket a medencékhez.
-
Ez nagy sikernek számított, ami nem csoda, hiszen a televíziók voltak a 70-es évek slágertermékei.
A cikk az Arcanum segítségével készült.
Manapság a hazai fürdők egyik közkedvelt programjának számítanak az éjszakai fürdőzések. Ezek az esti programok nagyjából az elmúlt 10-12 évben váltak igazán népszerűvé, ugyanakkor ez igazából már egy másodvirágzásnak számít. Az 1970-as években ugyanis már volt egy jelentős felfutása a termálfürdők éjszakai nyitvatartásának.
Ezen a téren a Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő számított éllovasnak, náluk az 1960-as évek legvégén vezették be az esti nyitvatartást. Ez nem volt annak idején olyan egyszerű folyamat, mint gondolnánk, hiszen első körben a medencék esti világítását kellett kiépíteni, ami meglehetősen költségesnek számított. Máshol pedig egy újabb termálkutat is kellett fúrni ahhoz, hogy este is nyitva tarthassanak. Ahogy a Zalai Hírlap írta 1973-ban, amikor az éjszakai fürdőzést a Zalakarosi Termálfürdőben is bevezették: „az éjszakai fürdőzés feltételét egyébként az teremtette meg, hogy üzembe állíthatták második termálkútjukat is, így megvan a lehetősége annak, hogy a mindennapos vízcserét – ami gyógyvizeknél előírás – a hosszú nyitvatartás ellenére is megoldhassák”.
Kezdetben az esti fürdőzés szinte kizárólag nyári programlehetőségnek számított. Ebben az is szerepet játszott, hogy eredetileg a kánikulai időszakok miatt vezették be az esti nyitvatartást. Sok termálfürdőben ekkor még csak szabadtéri medencék működtek és olykor az árnyékolás is hiányzott, ami nagy forróság idején kellemetlenné tette a napközbeni fürdőzést. Esténként viszont már lehűlt annyira a levegő, hogy kellemesebb legyen a medencékben ejtőzni.
A fürdőüzemeltetők hamar rájöttek arra is, hogy a meghosszabbított nyitvatartáson és a villanyfényen kívül valami mást is kellene nyújtani a vendégek számára. Ekkor jött az ötlet: helyezzenek ki televíziókészülékeket a medencék szélére. Így tettek a mezőkövesdi fürdőben, valamint Harkányban is. A Szabad Föld már egy 1971-es lapszámában kiemelte ezt a lehetőséget: „Harkány egyik vonzó specialitása az éjszakai fürdőzés, amikor is este héttől tizenegy óráig fényszórók világánál élvezhetik a vendégek a kellemes, langyos vizet. A két legforgalmasabb medence partján egy-egy nagyképernyős készüléket állítottak fel és ezek az éjszakai fürdés egész ideje alatt működnek. A készülékeket olyan magasan helyezték el, hogy a fürdőzők kényelmesen láthatják a műsort”.
A tévék kihelyezésének az ötletét az 1970-es években egyre több fürdő átvette. Az évtized végén és az 1980-as évek elején pedig már megjelentek a színes televíziók is a medencéknél. Szintén a Szabad Föld írta 1981-ben az Egri Termálfürdőről: „szezonban a strandon éjszakai fürdőzés van, a melegvíz-medence mellett a fürdőzők színes televízión nézhetik az esti és éjszakai tv-műsorokat.”
Már csak azért sem véletlen, hogy ekkoriban ilyen nagy szerep jutott a televíziókészülékeknek, mert az 1970-es évek nagy slágertermékéről van szó. A Kereskedelmi Szemle korabeli adatai szerint amíg az 1960-as években csak az iskolázottabb rétegek kiváltsága volt a televízió, addig az 1970-es években már igazi tévévásárlási láz tört ki. 1972-ben a lakosság 71 százalékának, 1979-ben már 90 százalékának volt otthon tévéje. Pedig nem számított olcsó mulatságnak. Az évtized végén egy fekete-fehér készülék 7300-7800 forintba, a színes televízió viszont már 20 ezer forintba került. Előbbi nagyjából kéthavi, utóbbi öthavi átlagbérnek felelt meg.