• Alkalmas a gyermekek angolkórjának kezelésére, a különféle mozgásszervi megbetegedések, valamint a sérülések utókezelésére, illetve általánosságban a betegségek megelőzésére.

  • Mindezeket az előnyös tulajdonságokat a Balatonnak tulajdonították az 1950-es években.

A cikk az Arcanum segítségével készült.
Korábban már írtunk arról, hogy az 1800-as évek végén, illetve az 1900-as évek elején egészen más kép élt a Balatonról a korabeli sajtóban. Akkortájt a tónak, illetve a környék klímájának egyértelműen gyógyhatást tulajdonítottak.

A későbbi esztendőkben, – az orvostudomány fejlődésével párhuzamosan – inkább a kikapcsolódási jellege került előtérbe a legnagyobb hazai tónak. Azonban az 1950-es években ismét nagyobb hangsúlyt kaptak azok a törekvések, hogy a gyógyászati lehetőségeit is ki kellene domborítani a Balatonnak. 1952 nyarán az Élet és Tudomány egy külön szakcikket szentelt a kérdésnek, amit Dr. Zselyonka László, egyetemi tanár írt, nem másról, mint a Balaton gyógyhatásáról.

A cikkben a szakember hazánk legnagyobb balneológiai értékekének nevezte a Balatont. Sőt, egyértelműen leszögezte, hogy „Balaton egészében gyógyvíztó”. Ezt részben a víz összetételével, részben a környezeti hatásokkal indokolta.

A tó vizében literenként 495,7 milligramm oldott ásványi só van, vagyis vize fél százalékos töménységű oldat. A Duna esetében ugyanez csak 180-200 milligramm. „Gyógyvízzé az teszi, hogy egyéb adottságaival együtt, kiválóan alkalmas részint betegség megelőzésre, részint pedig gyógyításra” – írta Zselyonka.

Balatoni naplemente 1950-ben

Ezt követően külön is sorra vette a különféle kedvező hatásokat. A szakember kiemelkedően jónak tartotta a tó – manapság inkább csak nyűgként kezelt – iszapját és lápját. Mindkettőnek egyértelműen gyógyhatást tulajdonított.

Külön részt szentelt a szakcikkben a „sugárzó klímának”, ami alatt a napsütéses órák kiemelkedően magas számát értette. „A balatoni napsütés olyan, mint a gyógyszer: kiválóan hatásos, de adagolni kell! A szervezet sugárzással szembeni érzékenysége az életkor, az alkat, és a szervezet egészségi, avagy betegségi állapotának a függvénye” – tette hozzá szerző.

Több orvost is idéz, akik szerint a balatoni üdülésnek normalizáló és kiegyensúlyozó hatása van az idegrendszerre. Valamint a tóparti klíma hatására fokozódik a vérképzés. Megélénkül a vérkeringés, a pangó vér bekerül a keringésbe, javul a véreloszlás, növekszik a szív percvolumene, azaz a percenként kilökött vér mennyisége.

„A légzés mélyül és ritkul. Javul a tüdő szellőzése. Növekszik a vér oxigéntartalma és csökken a vér szénsavtartalma. Növekszik a vér úgynevezett tartalék alkáli mennyisége is. Megélénkül a szervezet ellenanyag- és immunanyag képzése. A sugárzás élettani hatását fokozza a vízben tartózkodás. A hidegebb bőr ugyanis fogékonyabb a sugárzással szemben, mint a melegebb” – az előbbi miatt a szerző szerint érdemesebb a vízben napozni.

Balatoni vitorlások 1952-ben

A fentieket úgy összegzi, hogy a balatoni üdülés előnyös adottságaival fejleszti a szervezetnek a környezethez való alkalmazkodóképességét. Növeli az edzettséget és így kiválóan alkalmas betegségmegelőzésre. A gyógyítást illetőleg a balatoni üdülés különösen alkalmas a gyermekek angolkórjának kezelésére, a különféle mozgásszervi megbetegedések, valamint a sérülések utókezelésére.

Illusztrációk: balatoni naplemente, Fonyódról Szigliget felé nézve, 1950-ben (Fortepen) / 50-es cirkáló a Balatonon, 1952-ben (Fortepan/dr. Ember Károly)