-
A fürdőkezelések során alkalmazott víz hőfokát szigorú előírások szabályozzák.
-
Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy egy-egy terápia során milyen hőmérsékletű vízben történik a kezelés, mivel ez közvetlen hatással van annak eredményességére.
A vízalapú gyógykezelések hatékonyságának egyik kulcstényezője a megfelelő hőmérséklet biztosítása. Amennyiben a víz túl hideg vagy éppen túl meleg, az kedvezőtlenül befolyásolhatja a terápiás hatást. Éppen ezért a vonatkozó rendeletben pontosan rögzítik az egyes fürdőkezelésekhez ideális hőfoktartományokat.
A leggyakrabban igénybe vett támogatott ellátás a gyógyvizes medencefürdő. Ez annak is köszönhető, hogy a gyakorlatban ez egy kedvező árú fürdőbelépőt takar, illetve a legtöbb komplex kúra alapvető eleme is. Ilyen szolgáltatást kizárólag azok a létesítmények nyújthatnak, ahol legalább két gyógyvizes medence üzemel, és ezek közül az egyikben a víz hőmérsékletének el kell érnie a 35 Celsius-fokot. A hőfokot rendszeresen, legalább kétóránként ellenőrzik, és mindössze 1 Celsius-fokos eltérés megengedett. A 35 Celsius-fokos víz az úgynevezett indifferens tartományba esik: nem terheli meg a szervezetet, és a vérnyomásra sincs számottevő hatással, ezért az orvosok ezt a hőmérsékletet javasolják leggyakrabban.
A súlyfürdő-kezeléshez használt medencékben 34–35 Celsius-fokos vizet kell használni, míg a víz alatti sugármasszázs (tangentor) esetében ennél valamivel melegebb, 35–36 fokos hőmérséklet az előírt. A szénsavas kádfürdőknél 33 Celsius-fok az irányadó, és fontos szabály, hogy a víz hőmérséklete nem lépheti túl a 35 fokot.
Azoknál a kezeléseknél, ahol aktív mozgás is történik – például víz alatti gyógytorna során –, a túl magas hőmérséklet már megterhelő lehet a szervezet számára. Emiatt ezekben az esetekben 32–33 Celsius-fokos víz használata javasolt, és a medence mélységének legalább 120 centiméternek kell lennie. A csoportos gyógyúszásnál a 18 év alatti korosztály esetében eltérő hőmérsékleti tartományokat alkalmaznak: a kezdők melegebb, 33–35 fokos vízben gyakorolnak, míg a haladóbb szinten lévők számára hűvösebb, 27–29 fokos vizet kell biztosítani.
A fürdőgyógyászati eljárások közé sorolják az iszappakolást is. Ennél a kezelésnél az alkalmazott iszap legfeljebb 42 Celsius-fokos lehet, amely egyben az optimális hőmérsékletnek is számít. Bizonyos esetekben azonban az orvos dönthet úgy, hogy ennél alacsonyabb hőfokot ír elő a páciens állapotának megfelelően.
Illusztrációk: az egerszalóki Nosztalgia Strandfürdő és a Ceglédi Gyógyfürdő
RSS