• Az 1950-es években komolyan felmerült egy ipari melléktermék gyógyászati felhasználásának a lehetősége.

  • A korszak egyik híres orvosa is beállt az ötlet mögé.

1952-ben Miskolcon hidrológiai szakmai konferenciát tartottak, amelyen számos neves szakember vett részt. Az előadók között volt Schulhof Ödön is, aki akkoriban az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet tudományos igazgatójaként a hazai balneológiai kutatások egyik meghatározó alakjának számított. Schulhof neve ismerős lehet azoknak, akik jártak már Hévízen, hiszen testvére, Schulhof Vilmos, hosszú éveken át főorvosként tevékenykedett ott, és egy sétány viseli a nevét az üdülőhelyen.

A Hidrológiai Közlöny korabeli beszámolója szerint Schulhof Ödön miskolci előadásában nagyrészt a szokásos témáit tárgyalta, hangsúlyozva, hogy a hazai gyógyvizek gyógyászati lehetőségeit jobban ki kellene aknázni. A konferencia helyszínéhez és témájához igazodva említést tett a környékbeli forrásokról és fürdőhelyekről is, mint például Parád, Miskolctapolca, Mezőkövesd és Bükkszék.

Előadása végén azonban egy szokatlan ötletet is felvetett: az ózdi kohók kéntartalmú hűtővizének gyógyászati felhasználását. „Ezzel a kérdéssel érdemes foglalkozni, és megjegyzem, hogy Danisevszkij 1934-ben megjelent könyvében már külön fejezetet szentelt a salakvíz reuma elleni fürdőként való alkalmazásának” – tette hozzá Schulhof.

Schulhof Ödön

A konferencia résztvevői egyáltalán nem lepődtek meg ezen a javaslaton, az egyik felszólaló meg is említette, hogy ismerik a szovjet példát, és már gondolkodnak a megvalósításán. „Diósgyőri viszonylatban felsőbb hatóságunk utasítására mi is végeztünk vizsgálatokat a salak granulálásakor használt hűtővízzel kapcsolatban, és valóban, literenként közel 5 mg kénhidrogént tartalmazó vizet kaptunk. A salakból kilúgozott víz előállítása Diósgyőrben megoldható, csak a műszaki kivitelezést kell alaposan átgondolni” – hangzott el a konferencián.

Ennek ellenére a konferencia határozati javaslatai között végül nem említették meg ezt az ötletet, és más előadók sem foglalkoztak vele. Későbbi források sem utalnak arra, hogy a kohóvizes gyógyfürdőzés gyakorlati alkalmazása Magyarországon valaha is megvalósult volna. Ez persze nem meglepő, hiszen hazánkban bőséges a természetes kéntartalmú gyógyvizek választéka. (Ide kattintva olvashat kénes gyógyvízzel rendelkező hazai gyógyfürdőkről).

gyógyvizes medence

Egyébként akkoriban más, mai szemmel nézve szokatlan felvetések is napirenden voltak. Schulhof Ödön egy másik előadásában például azt javasolta, hogy a gyógyfürdők látogatását csak orvosi javaslatra tegyék lehetővé. Ez az ötlet szintén szovjet eredetű volt. „A Szovjetunióban már az 1932-33-as években rendezték a gyógyfürdők ügyeit, és eljutottak odáig, hogy a gyógyfürdőt csak orvosi rendelésre és ellenőrzés mellett lehet igénybe venni. Nálunk ez még nem valósult meg, de ebbe az irányba kellene fejlődnünk” – ajánlotta Schulhof.