-
Egyedülálló természeti jelenségének köszönhető, hogy nyaranta szinte forró ennek a tónak a vize.
-
A Medve-tó vizének sókoncentrációja különösen magas, ebből ered a gyógyhatása.
A víz gyulladáscsökkentő hatású, kedvezően befolyásolja a mozgásszervi betegségeket, valamint bizonyos nőgyógyászati és bőrgyógyászati problémákat – mintha egy termálfürdő gyógyhatásáról olvasnánk. Azonban az erdélyi Szovátán található, sós vizű Medve-tóról van szó, amelynek vize nem termálforrások és nem is a külső hőmérséklet miatt meleg.
A tó az 1870-es években alakult ki, amikor egy víznyelő eltömődött. Az emberek gyorsan felfedezték, hogy nyáron a víz rendkívüli módon felmelegszik, sokkal melegebb, mint amit a külső hőmérséklet indokolna. Ezt a jelenséget vizsgálta Kalecsinszky Sándor, a Budapesti Földtani Intézet fővegyésze 1898-tól kezdve három éven át. A szakember kizárta a termálforrások melegítő hatását és felismerte a heliotermia nevű jelenséget. Utóbbinak volt köszönhető, hogy 1900 nyarán 1,3 méter mélyen 71 Celsius-fokos vízhőmérsékletet mértek a tóban.
Az erősen sós vizű tavat édesvizű patakok táplálják. A patakok vizének hatására a tó felszínén néhány centiméter vastag édesvízréteg képződik, amely kisebb sűrűsége miatt nem keveredik a sós vízzel. Nyári napsütésben a mélyebb sós réteg – körülbelül három méteres mélységig – felmelegszik, és az édesvízréteg mintegy „leszigeteli” fentről, így az nem tud lehűlni.
Az 1900-as évben a nyár vége felé a tó annyira felmelegedett, hogy gyakorlatilag lehetetlen volt benne fürdeni. Napjainkban azonban kellemesebb hőmérsékletű a Medve-tó, olyannyira, hogy az elmúlt néhány évben már némi aggodalomra is okot adott a vízhőfok. Ezért is voltak örömteliek azok a hírek, amelyek az idei szezonkezdetről szóltak. Június végén ugyanis fél méteren 35 Celsius-fok, egy méteren 39 Celsius-fok, másfél méteren 41 Celsius-fok volt a tófürdő hőfoka. Régóta nem volt ennyire meleg a tó vize.
A tó vize manapság azért sem melegszik fel annyira, mint az 1900-as évek elején, mert a fürdőzők megbontják a heliotermia jelenséget azzal, hogy felkavarják a vizet. Ezért is van a nyári szezonban minden nap kora délután egy 2 órás szünet, amikor a tó „pihenhet”.
Egyébként a tó a nevét onnan kapta, hogy felülnézetből egy kiterített medvebőrre hasonlít. A felfedezése után egy ideig Illyés-tó néven is emlegették – Sófalvi Illyés Lajos korábbi tulajdonos után elnevezve. Azonban ez a név idővel feledésbe merült, és az 1910-es évektől kezdve a Medve-tó elnevezés vált általánossá.
Van azonban egy hátránya is annak, hogy a sós vizű tavat nem termálforrások táplálják. Ez pedig az, hogy nem lehet egész évben fürödni benne, mivel a víz hőmérsékletének emelkedéséhez erős napsütésre van szükség. Általában június végén nyitják meg a tavat, jó idő esetén akár kicsit korábban is. A tófürdőt működtető Ensana szállodalánc többnyire szeptember közepéig tartja nyitva a Medve-tó strandját, ezután már nagyon lehűl a vize.
A Medve-tó a magas sótartalma miatt is különleges. A sókoncentráció fokozatosan növekszik a víz mélységével. Két méter mélyen már eléri a 220-300 gramm/litert, ami közel tízszerese a tengervíz sótartalmának. Éppen ebből a magas sótartalomból fakad a víz gyógyító hatása.
RSS