-
Különleges természeti adottságának köszönhetően ez a tó nyaranta szinte forró vizűvé válik.
-
A Medve-tó különlegessége a rendkívül magas sótartalmában rejlik, ennek köszönheti a gyógyító hatását is.
„A tó vize gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal bír, jótékonyan hat a mozgásszervi panaszokra, valamint bizonyos nőgyógyászati és bőrproblémák esetén is kedvező lehet.” Mintha egy termálfürdő gyógyvizéről olvasnánk. A valóságban azonban nem termálforrás táplálja a Szovátán található Medve-tavat, és nem is a külső hőmérséklet melegíti.
A tó kialakulása az 1870-es évekre nyúlik vissza, amikor egy víznyelő elzáródása következtében jött létre. Már akkoriban is feltűnt, hogy a nyári hónapokban a tó vize szokatlanul felmelegszik – sokkal inkább, mint amit a levegő hőmérséklete indokolna. Ennek okát Kalecsinszky Sándor, a Budapesti Földtani Intézet fővegyésze kezdte el vizsgálni 1898-ban. Több évig tartó kutatásai során kizárta a termálforrások hatását, és felfedezte a heliotermia nevű jelenséget. Ennek köszönhetően mértek 1900 nyarán 1,3 méteres mélységben elképesztő, 71 Celsius-fokos vízhőmérsékletet.
A nagy sótartalmú tavat édesvizű patakok táplálják. Ezek vize a tó felszínén egy vékony, néhány centiméteres édesvízréteget hoz létre, amely a kisebb sűrűsége miatt nem keveredik az alatta lévő sós vízzel. Napsütéses nyári napokon a sós víztömeg – körülbelül három méteres mélységig – jelentősen felmelegszik, és az édesvízréteg mintegy „takaróként” működik, amely megakadályozza a meleg elszökését.
1900 nyarán a nyár végére annyira felmelegedett a tó vize, hogy gyakorlatilag elviselhetetlenné vált a fürdőzés. Napjainkban már mérsékeltebb hőmérsékletű a Medve-tó vize, jellemzően félméteres mélységben 35, egy méteren 39, másfél méteren pedig 41 Celsius-fokot szoktak mérni, de ez nagyban függ a napsütéstől.
Az is közrejátszik abban, hogy manapság nem éri el a víz az egykor mért extrém hőmérsékletet, hogy a fürdőzők felkavarják a vizet, ezzel megszakítva a heliotermia folyamatát. Emiatt a nyári idényben minden nap délután egy kétórás pihenőt tartanak, hogy a tó „regenerálódhasson”.
A Medve-tó a nevét onnan kapta, hogy madártávlatból nézve alakja egy kiterített medvebőrre emlékeztet. Kezdetben azonban Illyés-tónak is nevezték, az egykori tulajdonos, Sófalvi Illyés Lajos után. Ez az elnevezés azonban idővel feledésbe merült, és az 1910-es évektől már kizárólag Medve-tóként emlegették a tavat.
Van ugyanakkor egy hátránya is annak, hogy nem termálforrások melegítik a tó vizét: a fürdés csak idényjelleggel lehetséges, mert a melegedéshez elengedhetetlen a tartós napsütés. Rendszerint június végén nyitják meg a tófürdőt, és a Medve-tó strandja általában szeptember közepéig tart nyitva, utána a víz már túlságosan lehűl.
A Medve-tó különlegessége nemcsak a heliotermiában rejlik, hanem a kiemelkedően magas sótartalmában is. A víz mélységével párhuzamosan nő a só koncentrációja, és két méter mélyen már eléri a 220–300 gramm/literes értéket – ez körülbelül tízszerese az átlagos tengervíz sótartalmának. Ez a magas sókoncentráció jelentős szerepet játszik a tó gyógyhatásában.
További fürdős híreket és érdekességeket ide kattintva olvashat.
RSS