• Több mint másfél évszázaddal ezelőtt Balatonfüred fürdőorvosa egy terjedelmes szakcikkben foglalta össze a Balaton vizének gyógyhatásait.

  • A tó vizének meglehetősen sokrétű jótékony hatást tulajdonított. Számos betegséget eredményesen kezeltek a vízzel, illetve a balatoni iszappal.

Amennyiben a 19. századból vagy a 20. század elejéről származó írásokat olvasunk a Balatonról, hamar szembetűnhet, hogy egészen más szemlélet uralkodott akkoriban. Rendszeresen felmerült az a gondolat, hogy a balatoni klíma és maga a tó vize gyógyhatású. Ezt szinte tényként kezelték.

A Balatonfüreden feltörő savanyúvíz már akkoriban is számos gyógykezelés alapját képezte. Emellett nem véletlen, hogy 1899-ben Balatonalmádiban Kneipp-kúraközpontot hoztak létre. Orzovenszky Károly az 1850-es évektől kezdve praktizált Balatonfüreden fürdőorvosként, és több innovatív gyógykezelés bevezetése is az ő nevéhez fűződik. Például a balatoni iszap segítségével bőrbetegségeket és reumás panaszokat is eredményesen kezelt.

Ő írta azt a szakcikket is, amely 1863 májusában jelent meg az Orvosi Hetilapban, „Balaton tava gyógytani tekintetben” címmel. Ebben részletesen bemutatta a tó gyógyászati szempontból fontos tulajdonságait.

Balaton tópart napsütés gyógyhely

A tó vizét vegyvizsgálatnak is alávetette. Ennek eredményeként kiderült, hogy a Balatont több savanyúvíz-forrás is táplálja, ami hatással van az összetételére. Mint írta: „a Balaton vize kétszer annyi szilárd részeket, s kétszer annyi szénsavat foglal magában, mint a folyók vizei tartalmaznak, s így áll hajdani Schuster tanár úrnak azon állítása, hogy a Balaton vize föleresztett [hígított] savanyúvíznek tekintendő.”

Tapasztalatai alapján Orzovenszky egyértelműen úgy vélte, hogy a balatoni fürdőzés gyógyhatású. Úgy látta, hogy a víz hőmérséklete, összetétele és a hullámzás masszírozó hatása együtt érvényesül. Különösen a hideg vizes kúrák hatását emelte ki – nem véletlenül, hiszen ezek a kezelések akkoriban, Sebastian Kneipp munkásságának köszönhetően, Európa-szerte rendkívül népszerűek voltak.

Orzovenszky Károly így fogalmazta meg a hideg vizes fürdőzés élettani hatásait: „az idegrendszer általános megrázkódása miatt, a légzés gyorsabb és szaporább lesz; az ember bőre összehúzódik, s vére a test belrészei felé tolul. A kellemetlen érzet ezen első tünetei annál nagyobb mértékben mutatkoznak, minél lassabban történik a testnek vízbe merülése, minél alantabb fokú a tó hőmérséklete, s minél gyengébb a szervezet.” (…) „a balatoni fürdők, miután a szervek működése erejét növelik, az egész idegrendszert élesztik, a szervek elválasztását előmozdítják, s az anyagcserét gyorsítják, nemkülönben erősítő, élesztő, üdítő, s jó vérkészítést eszközlő hatást mutatnak”

Balatoni strand

A Balaton vizének jótékony hatásait Orzovenszky öt fő pontban foglalta össze:

1. Görvélykór – Ezt említette elsőként, mivel akkoriban gyakori betegség volt. A tbc szövődményeként kialakuló, nyirokcsomókat érintő gyulladásos állapotot nevezték így.
2. Idegrendszeri problémák – Külön kiemelte az ideggyengeséget és az idegzsábát.
3. Idült csúzos panaszok – A csúz mai megfelelője a köszvény, de a korban e kifejezés alatt szinte mindenféle ízületi problémát értettek.
4. Idült kütegek – A „küteg” a bőrkiütés egy régi elnevezése. Orzovenszky többek között az ekcémát is ebbe a kategóriába sorolta, amelyet a Balaton vizével jól kezelhetőnek tartott.
5. Utókezelésként meleg vizes fürdők után – Úgy vélte, a meleg gyógyvizes fürdőkúrákat követően érdemes a Balatonhoz látogatni „utókúrára”, mivel ez fokozza a korábbi kezelések pozitív hatásait.

Egy Balatonhoz közeli – jelenleg is működő, de kevésbé ismert – savanyúvíz-forrásról itt olvashat.