-
A füredieknél talán kevésbé szénsavas, de meglepően bővizű, magas vastartalmú vizet adó savanyúforrás található Lovason.
-
A néhány éve felújított forrást még a Balatonnál élők közül is kevesen ismerik, pedig nagyon finom vizet ad.
A cikk elkészítéséhez az Arcanum Újságok adatbázisát is felhasználtuk.
A Balaton környékén számos szénsavas forrás, vagy ahogy helyben nevezik, savanyúforrás található. A legismertebbnek ezek közül a balatonfüredi források számítanak. Hajdanában – az 1700-as, 1800-as években – ezekre komoly gyógyászati iparág épült Füreden, ivókúrákhoz és felmelegítve fürdőkúrákhoz is használták a savanyúvizet.
A tó északi partjának más településein korábban számos hasonló szénsavas forrás létezett. Még mindig akadnak ilyen savanyúforrások, de jó pár vize el is apadt, vagy éppen a kutak vize elszennyeződött. A megmaradt források többsége leginkább csak a környékbeliek körében – vagy még körükben sem – ismert. A máig fennmaradt savanyúvíz-források közül a legkeletibb – Balatonalmádi és Balatonfüred között körülbelül félúton – Lovas községben található. Azon belül is a szépen karban tartott Millenniumi parkban.
Az Arcanum révén ráakadtunk egy olyan cikkre, ami 1853-ban jelent meg a Budapesti Hírlapban, s már ebben megemlítik a Lovas határában feltörő forrásvizet. A Magyarság című lap pedig 1936 decemberében írt a balatoni szénsavas forrásokról és ebben külön kitértek a lovasira is:
„E körülbelül 300 lakosú, Veszprém megyéhez tartozó kisközség Alsóörs mellett fekszik és a régi malom fölött találjuk a betonhengerbe foglalt, négyoszlopos, zsindelytetővel fedett, egyébként szabadég alatt fakadó szénsavas forrást, melynek vize kis patakot képezve, állandó eséssel folyik bele a Balatonba. Kihasználva nincs, csak itt-ott jelenik meg a község egy-egy lakosa, hogy kannáját vizével megtöltse.”
Vicces módon az utolsó mondat még mindig igaz, jellemzően akkora „tömeg” van a forrás körül, mint ahogy a cikkben szereplő képeken láthatják. Nyoma sincs a füredi források kifolyóinál olykor látható, marmonkannáikat töltögető soroknak.
Nyilván ehhez hozzájárult az is, hogy hosszú éveken át nem működött a forrás. 2022-ben a helyi lakosok összefogása révén állították helyre a kutat. Egyébként a Hidrológiai Közlöny 1961-es cikkében a lovasi forrás kapcsán percenként 7,5 literes vízhozamról számoltak be. Az alapján, hogy milyen gyorsan tudunk megtölteni egy palackot a vízzel, ettől a mostani vízhozam sem sokkal maradhat el.
A lovasi víz erősen vasas, gyorsan vörösesbarnává színezi a palackokat, poharakat, de ez látszik a kút kifolyójánál is. Az biztos, hogy nem annyira szénsavas, azaz nem annyira savanyú, mint a füredi források vize, de ez szerintünk inkább előny, mint hátrány. Jó volt látni, hogy még a legnagyobb nyári aszály idején sem csökkent érdemben a vízhozama, azaz a vízbázisa remélhetőleg bőséges.
Mitől lesznek szénsavasak ezek a Balaton környéki forrásvizek?
Korábban úgy tartották, hogy ezek a vulkáni utóműködés utolsó nyomai. Azonban a Bányászati és Kohászati lapokban 2018-ban megjelent – Bogdán Győző által írt – szakcikk szerint ez nem valószínű.
Mint a szakember írja: „a tihanyi vulkánosság utóvulkáni képződményeiben, a gejzíritekben jellemző a magas kovasav tartalom, a szénsavas vizekben viszont ez elenyésző. A Balaton-környéki szénsavas (savanyú) vizek előfordulásának lineáris elrendeződése, és ennek párhuzamossága a Balaton tektonikus eredetű medencéjével feltétlenül szerkezeti hatásokra utal. Legtöbb kutató álláspontja már régóta megegyezik abban a kérdésben, hogy a CO2 gáz és a víz eltérő eredetű. (…) A CO2 gáz a mélyből gázként jön fel a talaj közelébe, s ott a talajvízzel keveredve hozza létre az itt feltörő savanyúvíz koncentrációt. Elgondolásunk szerint azonban a CO2 gáz nagy mélységben nem utóvulkáni működés eredménye, hanem geokémiai folyamat során szabadul fel az alapkőzetből”.