• A köznyelvben egész széles értelemben használjuk a forrásvíz szót.

  • Sok esetben az ásványvizekkel párban emlegetjük, mintha ugyanazt jelentené a két szó, holott nem egészen ez a helyzet.

A forrásvíz és az ásványvíz nem ugyanaz, bár sokan egymás szinonimájaként emlegetik a kettőt. Az ásványvizeknek legalább 500 mg/liter az oldott ásványianyag-tartalmuk. Szennyeződésmentes földalatti vízrétegből kell származniuk, bevizsgált, nagyjából állandó ásványi- és nyomelemtartalommal kell rendelkezniük.

A forrásvíz elnevezésű termékek ettől annyiban különböznek, hogy általában kisebb mélységből származnak, kevesebb ideje tartózkodnak a föld alatt, ezért az ásványianyag-tartalmuk többnyire – de nem minden esetben – alacsonyabb, vagy ingadozó. Nem előírás, hogy védett rétegből származzanak és ezeket a vizeket nem szükséges hivatalosan elismertetni.

Magyarán az ásványvizekre egy hangyányival szigorúbb szabályok vonatkoznak. Mindkettőre igaz, hogy a víznyerő helyen kell palackozni, azonos (szigorú) mikrobiológiai előírásoknak kell megfelelniük és szén-dioxid kivételével idegen anyag nem adható a vízhez.

Fontos még megjegyezni, hogy az 1000 mg/liter feletti ásványianyag-tartalmú vizeket nem ajánlott huzamosabb ideig, kizárólagosan fogyasztani. Tartós fogyasztásra érdemesebb az 1000 mg alatti vizekből válogatni, legyen szó forrás- vagy ásványvízről. Egyébként ez manapság már ritkán okoz problémát, ugyanis a magas ásványianyag-tartalmúak többségét amúgy is kiszorították a piacról az alacsonyabb tartalmú vizek.
forrásvíz