-
Nem is olyan egyszerű válaszolni arra a kérdésre, hogy mióta járnak termálfürdőzni az emberek Egerszalókra.
-
Az mindenesetre biztos, hogy igen hamar felismerték a víz gyógyhatását.
A cikk az Arcanum segítségével készült.
Egerszalókon a ma ismert Saliris Resort fürdőrészlegét 2007-ben adták át. Azonban az egerszalóki fürdőzés története messze nem ekkor kezdődött. Már évtizedekkel korábban is rengetegen jártak Egerszalókra fürdeni – télen is és éjjel is – pedig sokáig egy kis betonmedence jelentette a választékot.
Az biztos, hogy már az 1980-as években is kedvelt fürdőzési, vadkempingezési hely volt a termálforrás és környéke – ahogy ezen a jó minőségű fotón is látszik – viszont érdekes kérdés, hogy mikor kezdődött ez az időszak? Mikortól vált fürdőhellyé az Eger közelében fekvő település?
A termálvizet olajkutatás közben találták, azonban már ennek az időpontjában is vannak bizonytalanságok. Mi 1961-et emlegettünk korábban és a különféle egyéb források is ezt az évet említik, mint amikor nem várt módon feltört a forró termálvíz.
Azonban érdekes módon a napi sajtóban ez a hír csak 1962-ben bukkant fel elsőként. Az akkori megyei napilap, a Népújság 1962. május 26-án közölte a hírt a következő címmel: „Hatvanöt fokos kénes vizet találtak Egerszalók határában”. A cikk szerint:
A Kőolajipari Vállalat az elmúlt hetekben Egerszalók határában végzett próbafúrásokat. Az egyik furatból 65 fokos kénes víz tört fel. A furatot, amely percenként 1500 liter vizet ad, a Vállalat munkatársai lezárták. (…)
A vízlelőhely egyébként elég szép természeti adottságokkal rendelkező területen, egy fenyves erdőrész aljában van. És ami talán még ennél is fontosabb, Egertől mindössze 5-6 kilométernyire. A meleg víz vegyi összetételének megállapítására már intézkedés történt.
Egyébként a Népszabadság is csak 1962-ben, egészen pontosan június 7-én számolt be arról, hogy termálvizet találtak Egerszalókon.
Akármikor is találták a vizet, az ezt követő évtizedekben sokat cikkezett a helyi és az országos sajtó az egerszalóki termálvízről és abban rejlő lehetőségekről. Akkortájt rengeteg verzió született arról, hogy mikor és milyen fürdő létesülhetne itt, de sokáig ezekből semmi nem valósult meg.
Ettől függetlenül érdekes, hogy a kezdetleges „vadfürdő” mikor alakult ki és mikortól kezdtek oda tömegével kijárni az emberek, de erről meg kevés írás született.
Egy korabeli cikkből például kiderül, hogy szerették volna mezőgazdasági célokra használni a forrás hőenergiáját és épült is próbaképpen egy üvegház. A víz magas ásványianyag-tartalmát azonban nem bírták a vezetékek. Egy hideg téli estén el is dugult a termálvizet cirkuláltató cső, elfolyt a víz, az üvegházban nevelt növények pedig elfagytak.
A Népújság egyik cikkében említést tesznek arról, hogy az említett üvegház építésével párhuzamosan alakítottak ki fürdési célra egy kis körmedencét, de konkrét dátumot nem írtak.
A „mikortól használták fürdési célra az egerszalóki termálvizet?” kérdésre a választ egy 1969-es cikkben találtuk meg. A Népújságban ekkor arról írtak, hogy gyakorlatilag a forrás feltörésének az idejétől kezdve – azaz már 1961-től, vagy 1962-től – a helyiek kijártak a termálkúthoz fürdeni. Ezt a következőképpen oldották meg:
A lefolyásnál betongyűrűket süllyesztettek a víz útjába, amelyek valóságos „gyógykádként” szolgáltak. Úgy faragták ki, hogy kényelmesen ülhessenek a gyógyító vízben. Akinek pedig ezekben nem jut hely, – mint ottjártunkkor is – azok a gyógyvízárok párolgó vizében ülnek, fekszenek, mosakodnak.
Sőt, egy másik cikkben már gyógyulási történetekről is beszámolnak a helybéliek:
Krémer Gusztávné egerszalóki lakos alig tudott járni, olyan ízületi bántalmakban szenvedett. A férje kerékpárral vitte ki esténként a kút mellé, ahol órákig áztatgatta a lábát, s alig néhány hét múlva eldobta a botját – mondja a szalóki községi vb-titkárnő.
Egy demjéni bácsinak, Vincze Jánosnak porcleválása volt egy baleset miatt, s ő is ott gyógyult meg. Azt mondják, hogy Szabó Flórián egerszalóki lakos, aki három hétig feküdt az egri reumakórházban, ugyancsak a szalóki víztől nyerte vissza az egészségét.