• Hajdúszoboszló már 1939-ben is olyan menő üdülőhelynek számított, hogy némi féltékenységgel írt róla a Csongrád megyei napilap felelős szerkesztője.

  • Pedig néhány évvel korábban még vályogvető telepek voltak a fürdő helyén.

  • Kiderül az is, hogy a szúnyogok hogyan viszonyultak a bitumenes vízhez.

Az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal 1939-ben hatnapos országbejáró utat szervezett, amin részt vett Bártfai László, a Délmagyarország napilap felelős szerkesztője is. A lap archívuma szerint erről az útról a Délmagyarországban 1939. június 11-én jelent meg egy beszámoló. Az útleírás azért érdekes, mert kiderül belőle, hogy milyen volt a 30-as évek végén Hajdúszoboszló.

Hajdúszoboszló 1939-ben

Hajdúszoboszló 1939-ben (Fotó: Fortepan / Saly Noémi)

Érdekes, hogy ugyan 1939-ben még fiatal fürdőhely volt Szoboszló (1927-ben nyílt meg a strand, bár a cikkben helytelenül 1930-ra datálja ezt a szerző), de már akkor is menő helynek számított, legalábbis Bártfai érezhető féltékenységgel emlegette azt, hogy ezt náluk (=Szegeden) is meg lehetne csinálni. Ahogy írja:

A határban vályogvetőtelep fogad és 9 esztendővel ezelőtt még nem is terpeszkedett más Hajdúszoboszló körül. Akkor azonban az egyik vályogvetőtelepet átalakították világfürdővé. Ugye milyen egyszerű? Nem kellett hozzá más, mint természeti adottság és hatalmas akarat. (…)

Így történt azután, hogy ma már Hajdúszoboszló a magyar életerő újabb diadalmas vívmánya. Az ízlésesen, gonddal fásított fürdőtelepen két strandolásra is alkalmas, hatalmas vasbeton medence, s ezen kívül még három kisebb-nagyobb medence várja a gyógyulást, üdülést keresőket. (…)

Külön szakaszt illik szentelni Magyarország legnagyobb hullámfürdőjének; mérete 50×25 és mindössze 48 000 pengőbe került mindenestül. Nem lehetne ilyet Szegeden is csinálni? Bizony lehetne. Durva kalkuláció szerint csupán az kell hozzá, hogy két esztendő 100-100 fürdőnapján naponta 500 ember fizesse meg az 50 filléres jegyárat.

Hajdúszoboszló gyógyfürdő

A gyógyfürdő bejárata 1940-ben

A szerző még dicséri a csónakázótavat is, és azt, hogy a “víz bitumenes is, így a szúnyogok messze elkerülik”. A szoboszlói gyógyvizet pedig az aszpirinhez hasonlítja, azaz “mindenre javallják, sőt a hőforrás radioaktivitása fokozza a gyógyhatást”. A cikkből kiderül az is, hogy a korábbi évben 411 ezer fürdőbelépőt adtak el Hajdúszoboszlón. Tovább utal arra, hogy akkoriban volt némi cicaharc Hajdúszoboszló és Debrecen között amiatt, hogy melyikükhöz kötődjön a Hortobágy.

Elárulták a hajdúszoboszlóiak, hogy ide 2-3 kilométerrel közelebb van Hortobágy, mint Debrecenhez. Azt is elárulták, hogy a debreceniek féltékenyen őrzik ezt a titkot, nehogy végezetül is Hajdúszoboszló váljon a hortobágyi turisztika kiindulópontjává.

Délmagyarország Hajdúszoboszló

Délmagyarország: az 1939. június 11-i lapszám