Ezért vesznek folyamatosan vízmintát a Hévízi-tóból

• A Hévízi-tó vízminőségét egész évben ellenőrzik, a legutóbbi vizsgálat alapján kiváló a gyógytó vize.

• Megkérdeztük a hatóságot arról is, hogy ezen a téren a medencés fürdőknél mennyiben más a gyakorlat.

A természetes fürdővizek vízminőségét egyszer még a (nyári) strandidény előtt, majd a szezon idején havonta ellenőrzi a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK). A balatoni, illetve egyéb tavi, folyóparti strandfürdők mellett a Hévízi-tóból is vízmintát vesznek, ugyanakkor a gyógytó kicsit külön kategóriát képvisel.

Legutóbb december 8-án vettek vízmintát a tóból. A természetes fürdővizeket ilyenkor öt kategóriába sorolhatják: nem minősíthető, kifogásolt, tűrhető, jó és kiváló. Ez alapján a Hévízi-tó éves minősítése ismét kiválónak bizonyult – tegyük hozzá, náluk azért ez a papírforma. Milyen gyakran ellenőrzik a Hévízi-tó esetében a vízminőséget?

Az NNGYK-nál az érdeklődésünkre elmondták, hogy Magyarországon a természetes fürdőhelyek általában időszakosan üzemelnek, az adott fürdőzési szezon elindításának eleve az egyik feltétele a megfelelő vízminőség igazolása. Ezért van az, hogy a természetes fürdővizeket a fürdőzési szezon előtt egyszer, majd a szezon idején havonta ellenőrzik. A szezon hosszát a területileg illetékes népegészségügyi hatóság szabja meg, általában a fürdőhely üzemeltetőjének kérésére.

„Abban az esetben, ha a fürdőhely üzemeltetése folyamatos (a Hévízi Tófürdő esetén január 1-jétől december 31-ig tart a fürdőzési szezon), akkor nem értelmezhető a szezon előtti mintavétel. A vízminőség ellenőrzésére azonban folyamatosan szükség van, a legalább havonkénti mintavétel a szezon teljes idejére kötelező” – válaszolták.

Felvetődik a kérdés, hogy a medencés fürdők esetében – legyenek akár élményfürdők vagy gyógyfürdők – mennyire alakul másként a vízminőség ellenőrzése, mint egy szabadvízi fürdőhelyen?

Az NNGYK-tól megtudtuk, hogy a medencés fürdővizek esetében nincs egységes EU-szintű szabályozás. A hazai jogrendben elérhető „közfürdős rendelet”, aktuálisan az 510/2023. (XI. 20.) kormányrendelet, amely többek között előírja a különböző típusú (1-es, 2-es, 3-as) közhasználatú fürdőkben a medencés fürdővizekre, illetve a fürdési célú létesítmények vizére, valamint a technológiai vizekre vonatkozó vizsgálati kötelezettségeket is.

A fürdők besorolását a kormányrendelet tartalmazza, általánosságban azon fürdők, amelyek fő tevékenysége a fürdőzési szolgáltatás (gyógyfürdők, uszodák, élményfürdők) az 1-es típusba, a nagyobb szálláshelyek fürdői a 2/a típusba, a kisebb szálláshelyek és társasházak fürdői a 2/b típusba, az egyéb vizes szolgáltatók a 3-as típusba tartoznak.

A vízminőségi vizsgálatokat egyébként sem a természetes, sem pedig a medencés fürdővizek esetén nem az NNGYK végzi, hanem az üzemeltető által megbízott akkreditált laboratórium.

Hogy milyen gyakran? A medencés fürdővizek vízminőségét a fürdő típusától függően évente kétszer (1-es típus), legalább évente (2/a típus) vagy legalább kétévente (2/b és 3-as típus) a népegészségügyi hatóság is ellenőrzi. Az üzemeltetői laboratóriumi eredmények ellenőrzése a területileg illetékes népegészségügyi hatóságok által folyamatos, szennyezés gyanúja esetén a hatóság soron kívüli ellenőrzést és vizsgálatot végez.

Itt a kénes és a jódos gyógyvizek hatása közötti különbségekről olvashat.