• Az ínygyulladás, ínysorvadás kezelésére és megelőzésére nagyon jó hatással volt a gyógyvizes szájzuhany.

  • Egy időben több hazai gyógyfürdőben is elérhető volt.

  • Azonban szélesebb körben soha nem terjedt el.

A cikk az Arcanum segítségével készült.
Az 1930-as években egy svájci fogorvos, Hans von Weissenfluh különleges szájfürdős gépet mutatott be. Ez nem úgy kell elképzelni, mint a ma ismert otthoni szájzuhanyokat, hanem komolyabb berendezésről volt szó (lejjebb egy képet is megnézhetnek róla). A géppel szabályozható volt a víz mennyisége, nyomása, hőfoka. A fő eleme volt a szájrózsa, ami sok kis lyukon keresztül egyszerre spriccelt 40 Celsius-fok körüli vizet az ínyre, 15-20 percen át.

Mégpedig nem akármilyen vizet spriccelt, a feltaláló fogorvos ugyanis ehhez termálvizet javasolt. A módszernek több kedvező hatása volt, hiszen tisztított, vérbőséget okozott, így javította az adott terület vérellátását, ezen felül fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezett. Weissenfluh tapasztalatai szerint egy-három hét alatt meggyógyította az olyan, már akkor is komoly problémát jelentő fogágybetegségeket, mint az ínygyulladás és az ínysorvadás.

Svájc után először németországi fürdőhelyeken, majd Karlovy Varyban is alkalmazni kezdték a gyógyvizes szájzuhanyt, az 50-es években pedig már Európa több országában is elterjedt. Magyarországon egy hévízi fogorvos honosította meg a módszert 1960-ban. Már az első évben ezer beteget kezelt, kitűnő eredménnyel. A szájfürdő a hévízi tapasztalatok alapján a foghúzást követő utókezelés során is igen eredményesnek bizonyult.

Ilyen volt a svájci találmány:gyógyvizes szájzuhany

Drága szájwellness

Az 1970-es években már az ország több pontján is elérhetővé vált a gyógyvizes szájfürdő, így Budapesten, a szolnoki Tisza Szállóban, Zalakaroson a gyógyfürdőben is alkalmazni kezdték. Ráadásul tovább is fejlesztették. A termálvízhez ugyanis gyulladásgátló gyógyszert, illetve gyógynövénykivonatot adtak, ami tovább fokozta a szájzuhany hatását.

Ez a kezelési mód mára gyakorlatilag eltűnt, de az az igazság, hogy igazán tömeges mértékben még a fénykorában sem terjedt el Magyarországon. Ebben szerepet játszhatott az otthon használható egyszerűbb szájzuhanyok megjelenése. Továbbá az is, hogy a társadalombiztosítás soha nem támogatta ezeket a kezeléseket, így meglehetősen drágának számított, már csak a módszer jelentős vízszükséglete miatt is.

Találtunk korabeli árakat és például Zalakaroson a gyógyfürdőben elérhető szájfürdős kezelés az 1970-es évek végén alkalmanként 25 forintba került és legalább 10-15 alkalomra volt szükség ahhoz, hogy használjon is. Összehasonlításképpen ekkortájt a Zalakarosi Fürdőben egy felnőtt napi belépőért 7 forintot kértek, azaz a termálvizes szájzuhany kifejezetten költséges gyógykezelés volt.