• A neves író az 1930-as években hét alkalommal látogatott el Hévízre, hogy fürdőkúrán vegyen részt.

  • Ezeket a heteket nem pusztán pihenéssel töltötte, hiszen több ismert műve is Hévízen született.

A cikk az Arcanum segítségével készült.
Hévíz mindig is kedvelt üdülőhelynek számított a híres írók, költők körében. Közéjük tartozott a 20. századi prózairodalom egyik legjelentősebb alakja, Móricz Zsigmond is. 50 éves korától kezdődően krónikus lábfájdalmakkal és fejfájással küszködött, ezek miatt kereste fel többször is a patinás üdülőhelyet.

Dr. Hoffmann Ilona reumatológus főorvos (dr. Moll Károly, hévízi fürdőorvos felesége) 1993-ben így emlékezett erről vissza a Hévíz folyóiratnak adott interjújában: „A reggeli teniszpartik után, a közeli kávéházba betérve, többször láttam Móricz Zsigmondot, aki Nagy Endre humoristával beszélgetett. (…) Utoljára Pesten találkoztam vele halála előtt. A férjemet kereste, még egyszer szeretett volna vele beszélni.”

Maga dr. Moll Károly is többször nyilatkozott arról, hogy Móricz a páciensei közé tartozott. Az 1979-ben, a 90 évesen még mindig praktizáló fürdőorvos így beszélt erről a Zalai Hírlapnak: „Gyakran járt nálam Móricz Zsigmond – mereng el a múlton. Szótlan, hallgatag ember volt. Társaságban alig lehetett belőle valamit kihúzni. Itt Hévízen fedeztem fel a cukorbaját”.

Móricz első alkalommal 1930 nyarán – 51. évesen – töltött el egy hosszabb gyógykúrát Hévízen. 1933-ban nyáron és ősszel is Hévízen kúrálta magát, majd 1934-ben 1935-ben és 1938-ban is visszatért. Ilyenkor a György-házban, vagy a Hetes-házban lakott, ezek a mai gyógyfürdőkórház épületei.

Még első hosszabb hévízi tartózkodása idején számolt be Gellért Oszkár költőnek a tapasztalatairól, a rá jellemző stílusban: „a víz úgy pezseg és bugyborékol, ha az ember a lábával az iszapot kavarja, hogy ellepik az apró szénsavbuborékok az egész testet, így bugyborékol az emberekből a panasz és a keserűség, s ellepik az egész lelket. (…) Itt mindenki méltóságos… Egy csendőr azt mondta: annyi a méltóságos úr, nem győzzük őket befogdosni.”

Móricz Zsigmond gyógyüdülésen

Meglehetően szigorú napirend szerint élte a napjait Hévízen. Feljegyzései szerint 1932. június 24-én így nézett ki a napja: „Fél nyolc. Felkeltem. 8-9 Fürdés. 9-11 Divat, megírtam, elküldte Lloydnak 11-12. Üldögélés 12-1 Ebéd: rákleves, kelvirág vajban, 2 kenyér. Erdőhegyiékkel diskurzus 1-3 Aludtam. 3-4 Tervezgetés. Fél 5-6. fürdés. Fél 7. Lefeküdtem. Az írógépemet megcsinálták, a főbíró sofőrje.”

Móricz Zsigmond az írásait Hévízről folyamatosan küldte a Nyugat folyóiratnak és számos műve is az üdülőhelyen született. 1930-ban Hévízen írta a Rokonok című regényét, 1933-ban a Kamaszok című színművet, 1934-ben az Erdély trilógia néhány részét, 1935-ben a Rab oroszlán című regényét.

Hévízi Tófürdő

Utolsó hévízi tartózkodása idején, 1938-ban írta ezeket a sorokat testvérének: „Fizikumommal különös baj nincs. Érnyomás 119- húszéves, szív, tüdő, gyomor teljesen rendben. Ha a lábammal nem volna baj, elmehetnék dokkmunkásnak. Föltéve, ha szeretnék dolgozni. Amit sose szerettem. Az írást nem tekintem, s nem tekintettem munkának, ahogy Janka (Elek Janka, volt felesége) mondta: maga nem dolgozik, ha ír, maga kéjeleg. Janka okosabb volt nálam, s zseniálisabb.”

Fotók: Fortepan, alsó képen a Tófürdő 1936-ban