-
Minisztertanácsi rendelet szólt arról az 1960-as években, hogy egy 8000 fő befogadására alkalmas strandfürdőt kell kiépíteni a Hévízi-lefolyó bal partján.
-
Több oka is volt annak, hogy fantáziát láttak egy strand kiépítésében.
A cikk az Arcanum segítségével készült.
A Hévízi-tó felesleges vizét egy 13 kilométer hosszú csatorna – a Hévízi-lefolyó – vezeti el a Zala-folyóig. A csatorna első szakaszában még kellemesen meleg a termálvíz, így sokak kedvelt fürdőzési helye tavasztól őszig. Bár igazából ez nem legális, inkább megtűrt dolog, ugyanis hivatalosan itt nincs fürdőzési lehetőség.
Az 1960-as és 70-es években volt egy komoly felbuzdulás azzal kapcsolatban, hogy valamit kezdjenek ezzel a csatornával. A Hévíz folyóirat egy korábbi lapszámában idézték fel, hogy 1960-ban a Hazafias Népfront is foglalkozott a kérdéssel: „javasolták a Községi Tanácsnak, hogy vegye fel a kapcsolatot az Egészségügyi Minisztériummal, hogy (…) a lefolyó csatornának a zsilip melletti részéből egy strand létesítéséhez szükséges területet bocsásson a Tanács rendelkezésére.”
A javaslatot alapvetően két dologgal indokolták. Egyrészt ekkortájt egész szépen fellendült a Tófürdő vendégforgalma. Viszont nyaranta ez olykor már túlzottan nagy zsúfoltsággal járt együtt. A lefolyó partjának hasznosítása révén viszont megoszlott volna a forgalom az új strand és a gyógytó között.
Volt egy másik indokuk is, ez pedig az, hogy a strandfürdő az olcsóbb belépői révén kulturált fürdőzési lehetőséget biztosítana a szerényebb anyagi lehetőségű vendégkör számára is, vagy mint írták a „dolgozó parasztságnak”.
Mindez nem csak kósza ötlet volt, ugyanis 1965-ben megjelent egy minisztertanácsi rendelet, amely Hévíz fejlesztéséről szólt. Ebben több beruházás megvalósítása is szerepelt a következő öt évre vonatkozóan. Így például 300 ágyas szálloda, 300 ágyas üdülő, a Tófürdő felújítása. Illetve a megyei tanács feladataként említették meg a lefolyó melletti strandfürdő kialakítását. Utóbbit a tervek szerint 1967-ben kellett volna átadni.
Az Élet és Tudomány 1969 nyarán írt Hévízről és ebben megemlítik a strandfürdő tervét, valamint azt is, hogy csúszik a kialakítása, a cikk szerint egyébként a lefolyó bal partjára tervezték a strandot. Az Élet és Tudomány újságírója is szükségesnek tartotta a megépítését, mert így nem zavarná egymást a Tófürdő gyógyulni vágyó vendégköre, illetve az inkább strandolni érkező fiatalabbak (a szerényebb anyagi helyzetűekről és a dolgozó parasztságról itt már nincs szó).
Az 1970-es években a Magyar Nemzet hasábjain Zákonyi Ferenc többször is méltatlankodott az el nem készült, 8000 ember befogadására alkalmas strandfürdőn. Az ő írásaiból derült ki az is, hogy konkrét, kész tervek voltak a strand megvalósítására.
„Naponta több mint 80 millió liter meleg víz folyik ki a tóból és megy a lefolyó csatornán a Balatonba. A csatornában még mindig 24-25 fokos víz fürdésre kitűnően hasznosítható, amellett a strand önmagát tisztítja a hatalmas, állandóan átfolyó víztömeggel. Ezzel elérhető lett volna, hogy a fürdőtelepen nyugalom és csend uralkodjék, ha a tavat csak a betegek használják. A nagy, strandolni vágyó tömeg pedig megtalálná a maga helyét a lefolyó csatorna mellett” – írta Zákonyi 1973-ban.
A kiépített strandfürdő terve végül teljesen elhalt, vélhetően anyagi okokból. A lefolyó így megmaradt annak, ami mindig is volt: nem legális, de megtűrt szabadstrandnak.
Legutóbb 2021-ben merült az fel, hogy legalább a jelenlegi helyzetet legalizálni kellene: legyen ez hivatalosan is szabadstrand. Erről Keszthelyen a város képviselő-testülete tárgyalt is (a lefolyó területe ugyanis közigazgatásilag Keszthelyhez tartozik). A kérdést megvizsgálva viszont arra jutottak, hogy jogi és természetvédelmi okokból nem lehet hivatalosan is szabadstrandnak kijelölni a Hévízi-lefolyó zsilip utáni szakaszát…
RSS