Gyógyvíz, ami egy lengyárnak köszönheti a létét

Szerették volna bővíteni a lengyárat, ezért termálvízre volt szüksége a komáromi üzemnek.
Eleinte úgy tűnt, hogy nem is találnak meleg vizet, de végül a feltörő víz hőfoka, vízhozama és hatása minden korábbi várakozást felülmúlt.

A cikk az Arcanum segítségével készült.
A hazai gyógyvizek hivatalos nyilvántartásában a komáromi Brigetio Gyógyfürdő termálkútja is szerepel. A kút száma K-21, a neve pedig „Lengyári kút”. Felvetődhet a kérdés, hogy miért így nevezték el a kutat?

Ez onnan ered, hogy Komáromban 1904-től kezdődően működött egy lenfonógyár, ami a fénykorában több mint ezer embert foglalkoztatott. Az üzemet egyébként 115 évnyi működés után, 2019-ben zárták be. De még az említett fénykor idején döntöttek úgy, hogy bővíteni kívánják a rostkészítő üzemet. Ehhez azonban első körben jelentős mennyiségű meleg vízre volt szükségük a len áztatásához. A terv az volt, hogy viszonylag kisebb mélységben találnak 42-25 Celsius-fokos vizet, ami bőven elég lett volna az üzemnek. A valóság azonban kicsit felülírta a terveket…

A Dolgozók Lapja – a korabeli helyi napilap – annak idején rengeteget foglalkozott a termálkúttal. A cikkeikből kiderült, hogy 1964 végén állították fel a fúrótornyot. A próbálkozás azonban nem hozott gyors sikert, 1000 méteres mélységig egyáltalán nem bukkantak termálvízre, ezért cserélni kellett a fúrótornyot is.

Végül fél év után, 1965 nyarán jártak sikerrel, akkor viszont túlteljesítették az előzetes terveket. 1263 méteres mélységből 63 Celsius-fokos víz tört a felszínre. Eredetileg percenként 500 literes vízhozamot reméltek, azonban a kút ennél jóval többet, 4000 litert adott.

A vízhozam visszafojtása helyett egyből azon kezdtek gondolkodni, hogy mihez lehetne még hasznosítani a fölös vizet. Gyakorlatilag egyből felvetődött, hogy a közeli termelőszövetkezet melegházait is lehetne vele fűteni, illetve fürdési célra is ideálisnak tűnt a termálvíz.

Akkoriban gyakori volt, hogy a helyi lakosok társadalmi munkával is hozzájárultak egy-egy fürdő megvalósításához. Így volt ez Komáromban is. 1965 augusztusában 800-an vettek részt abban a munkában, aminek során a lengyártól a strandig három kilométeres árkot ástak és csővezetéket fektettek le. A munkát olyan jól megszervezték, hogy két nap alatt végeztek. A Dolgozók Lapja 1965 szeptemberében arról írt, hogy a strandi úszómedencét már ezzel a vízzel töltik és elkezdték külön gyógymedencék építését is. Hamar híre ment a komáromi termálvizes strandnak, 1966-ban már 170 ezer vendéget fogadtak.

Sok olyan hazai termálvíz van, aminek a gyógyvíz minősítésére évtizedeket kellett várni. Komáromban viszont nem halogatták a dolgot, gyakorlatilag egyből elindították a hivatalos folyamatot. 1967. augusztus 18-án már arról számolt be a helyi napilap, hogy meg is kapta a gyógyvíz minősítést a komáromi termálvíz.

Mint írták:„Rövid idő alatt nagy karriert futott be a véletlenül talált komáromi termál, azaz a hét eleje óta, gyógyvíz. Az emberek tízezrei alkottak eddig véleményt nagyszerű hatásáról, mert tapasztalatok tömegei bizonyították gyógyító erejét. Az illetékes egészségügyi szervek beható vizsgálat után megállapították, hogy a komáromi hőforrás vize összetételénél fogva gyógyvíz.”

Komáromban – a Lengyári kút révén – kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, kloridos és szulfátos hévíz tör a felszínre. A víz degeneratív gerinc és ízületi betegségek, továbbá baleseti ortopédiai, traumatológiai, idegsebészeti műtétek rehabilitációja esetén is hatásos lehet.