Három hazai gyógyvíz, amit állatok fedeztek fel

Előfordult, hogy az állatok előbb ismerték fel a természetes források gyógyhatását, mint az emberek.
Egyes állatok kitartó gyaloglása, mások ösztönös viszolygása utalt arra, hogy egy-egy víz különleges tulajdonságokkal bír.

A magyarországi gyógyvizek történetének egy jelentős része geológiai kutatásokkal kezdődött. Kőolajat vagy földgázt kereső szakemberek sokszor „csupán” termálvizet találtak, amelyről később kiderült, hogy gyógyító hatással rendelkezik. Azonban olykor az állatok megfigyelése is hozzájárult egyes gyógyforrások felfedezéséhez.

Egy különleges történet a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Tiszasüly község Kolop-puszta nevű részéhez kapcsolódik. Itt az 1890-es évektől közel fél évszázadon át működött egy gyógyfürdő. A fürdő létrejötte Végess Sándor földbirtokosnak köszönhető, aki az állatai itatásához kutat fúratott. A jószágok láthatóan nagy lelkesedéssel fogyasztották az enyhén kénes szagú vizet, egyes beteg állatok meg is gyógyultak a vízben való dagonyázást követően. Ezek után vizsgálták meg alaposabban a víz összetételét, és megállapították, hogy gyógyhatású.

A kolopi vizet nemcsak palackozni kezdték, hanem fürdőkúrákra is használták. Az egykori fürdő sajnos a második világháború idején megsemmisült, de a kolopi gyógyiszapot még ma is alkalmazzák.

A Parádi kénes forrásvíz felfedezése is az állatok éles érzékeinek köszönhető. A parádi gazdák arra figyeltek fel, hogy a teheneik nem a közeli Tarna-patak vizét fogyasztják, hanem inkább egy hosszabb utat megtéve mindig egy bizonyos forráshoz zarándokolnak. Ez a forrás, amelyet később Csevice-forrásnak neveztek el, már az 1700-as években igazoltan gyógyvíznek számított, és ma is ismert a kedvező hatása.

Az állatok azonban nem mindig kedvelik a gyógyvizet, de adott esetben ez is sokatmondó lehet. Tiszajenő határában az 1900-as évek elején birkák számára fúrtak kutat, ám a megtalált víz íze annyira taszította az állatokat, hogy nem voltak hajlandók meginni. Bevizsgáltatták a vizet és kiderült, hogy a glaubersós keserűvizet találtak, ami kiválóan alkalmas különböző emésztési panaszok enyhítésére. Később ezt a vizet palackozták Mira néven.