-
1930-ban kapta meg hivatalosan a gyógyvíz minősítést, de a gyógyhatását már jóval korábban felfedezték.
-
Az 1700-as évek végén már szervezett keretek között is alkalmazták különféle egészségügyi problémákra.
Fontos tudni, hogy a „gyógyvíz” megnevezés nem csupán egy köznapi szófordulat, hanem egy hivatalosan szabályozott jogi kategória. A köznyelv hajlamos a „gyógyvíz” és a „termálvíz” kifejezéseket felcserélve használni. Gyógyvíznek valójában kizárólag azokat a vizeket nevezhetjük, amelyek esetében egy szigorú, hivatalos eljárás során bizonyították az egészségre gyakorolt kedvező hatásokat.
Magyarországon a gyógyvizek és gyógyfürdők fogalmának pontos szabályozása csak a 20. század elején kezdődött. Ezt megelőzően a megnevezéseket jóval szabadabban, olykor indokolatlanul is használták. A szabályozás bevezetésével vált lehetővé, hogy csak azok a vizek viselhessék a gyógyvíz címet, amelyek gyógyhatását objektív vizsgálatokkal igazolták. Melyik kapta meg elsőként ezt a címet?
Az első ilyen hivatalosan elismert gyógyvíz a Hévízi-tó vize volt – ezt 1930-ban hitelesítették. Nem sokkal ezután, 1933-ban a budapesti Rudas fürdő egyik forrása is elnyerte a gyógyvíz címet, csakúgy, mint a jól ismert Hunyadi János víz, amelyet ivókúraként használnak.
Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy Hévíz gyógyászati múltja csak az 1930-as évekig nyúlna vissza. A Hévízi-tóról már 1328-ból ismerünk írásos feljegyzéseket, amelyek említést tesznek a tó gyógyító erejéről. Az első fürdőházat 1772-ben építették a tavon, mégpedig kifejezetten gyógyászati céllal. Vélhetően nem hivatalosan is a hévízi víz az ország első gyógyvize.
A tó vizének és iszapjának első részletes, tudományos igényű vizsgálata 1857-ben történt meg. Ezt Dr. Florian Heller, bécsi orvosprofesszor végezte el, aki a kutatás eredményeit egy 11 oldalas füzetben publikálta. A dokumentum részletesen ismerteti a víz és az iszap kémiai összetételét, és alapjául szolgált a későbbi hivatalos minősítési eljárásoknak is.
A bécsi professzor így foglalta össze a vízzel kapcsolatos tapasztalatait:
Az iszapot, amely az egész tó fenekét méter magasan fedi, helyben is alkalmazzák egyes testrészekre, de főképpen a fürdésnél használják, úgy hogy a beteg a tó vizében fürödve sokszor nyakig mintegy beássa magát az iszapba. Igen jó eredménnyel rendelhető a hévízi fürdő csúz, köszvény ellen, sérülések vagy lobos kórfolyamatok után visszamaradt izzadmányoknál, számos bőrbetegségnél, fekélyeknél, továbbá különféle idegbántalmaknál, főleg idegfájdalmak és bénulások eseteiben.
A hétvégén nyitottak meg egy jó kis zalai termálfürdőt. Itt olvashat róluk bővebben.
RSS