-
150 éve született a világ egyik legkülönlegesebb tava – de vajon meddig marad meg olyannak, amilyennek ismerjük?
-
Ezt vizsgálták meg a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársai.
A szovátai Medve-tó nemcsak Erdély egyik legismertebb természeti kincse, hanem világviszonylatban is ritka jelenség. Egy természetes heliotermikus tó, amely 1875-ben földcsuszamlás következtében alakult ki a Sóvidéken.
A tó különlegessége, hogy három eltérő vízréteg építi fel: legalul tömény sós víz, középen egy keveredő, közepesen sós réteg, legfelül pedig egy vékony édesvízréteg található. Ez a felső édesvízréteg úgy működik, mint egy „üvegház”, bent tartja a nap melegét, ezért a mélyebb rétegek akár 60–70 °C-ra is fel tudtak melegedni. Ma azonban már csak körülbelül 40 °C-ig melegszik fel a tó.
Mi változott? A tóba egy édesvizű patak folyik, amely folyamatosan hígítja a sós vizet, miközben tápanyagokat – nitrogént és foszfort – is szállít bele. Emellett a nyári szezonban napi akár 5000 fürdőző is felkavarja a vízrétegeket. Ennek hatására a sós víz is távozik a kifolyón keresztül, vagyis a Medve-tó fokozatosan veszít sótartalmából.
A kutatók attól tartanak, hogy hosszú távon a tó elveszítheti azt az egyedülálló tulajdonságát, amely világhírűvé tette.
A probléma nemcsak a víz hőmérsékletét érinti, hanem az élővilágot is. A különböző só- és hőmérsékleti rétegek sajátos mikrobiális közösségeknek adnak otthont, amelyeket a fokozódó turisztikai terhelés szintén veszélyeztet.
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatói közösen dolgoznak a Medve-tó állapotának feltárásán és hosszú távú megőrzésén.
Az elmúlt időszakban a kutatók felmérték a tó teljes sóeloszlását, a meder mélységi viszonyait, valamint a vízrétegek és élőviláguk változásait. Ezek az adatok segítenek meghatározni, milyen lenne a tó természetes, ideális állapota, és mekkora sóveszteség történt az elmúlt években. A cél egyértelmű, megőrizni a Medve-tavat a következő generációk számára is.
RSS