Még nem volt fürdő, de a termálvizet már birtokba vették a büki fürdőzők

• Bükön eredetileg olaj után kutattak, 1957-ben azonban nem fekete arany, hanem termálvíz tört a felszínre. A kutat először le is zárták.

• Három évvel később a helyiek már ásókkal és lapátokkal dolgoztak azért, hogy megnyithassák a kutat, néhány év múlva pedig megszületett a mai Bükfürdő.

A cikk az Arcanum segítségével készült.
1960 novemberének utolsó hétvégéjén a Vas megyei Bük lakói ködös, nyirkos időben, ásókkal, lapátokkal és csákányokkal indultak a falu határába. Sietniük kellett, hiszen már alig több mint egy hét volt hátra a három évvel korábban lezárt termálkút újbóli megnyitásáig. Előtte azonban még egy több mint két kilométer hosszú árkot kellett kiásni, hogy a feltörő meleg víz ne öntse el a környező mezőgazdasági területet.

A Vas Népe korabeli cikke szerint minden büki önkéntesre két-három napnyi árokásás jutott. Ez azért is érdekes fordulat volt, mert három évvel korábban még korántsem volt osztatlan a helyiek öröme: akkoriban sokan abban reménykedtek, hogy Bük olajtermelő helyként válik ismertté.

Egy korábbi, sikertelen mélyfúrást követően az olajkutatók hosszú éveken át még a Kisalföld környékét is elkerülték. 1957-ben azonban visszatértek, és a Kőolajipari Tröszt Dunántúli Kőolajfúró Üzemének munkatársai a Kisalföld és az Alpokalja találkozásánál találtak megfelelő helyszínt a kutatáshoz. Bük külterületén egymás mellett két kutatófúrásba kezdtek.
1957 őszén, 1004 és 1282 méter közötti mélységben nem olajra, hanem termálvízre bukkantak.

A Vasi Szemle 1961 elején arról írt, hogy a felfedezés több problémát is felvetett. A fúrási technológiát ugyanis szénhidrogén-kutatásra optimalizálták, ezért a víz pontos hozamát nem tudták felmérni. A termálvíz minősége jónak tűnt, szabadon elfolyni azonban nem akarták hagyni, így a községi és a megyei tanáccsal egyeztetve mindkét kutat cementdugóval lezárták.

A települések számára akkoriban az ipar jelentette az egyik legfontosabb kitörési lehetőséget. Bükön is sokan már nagy olajipari üzemeket képzeltek el a község jövőjeként, a kőolajfúró szakemberek távozásával azonban ezek a remények szertefoszlottak.

Nem sokkal később viszont egyre többen kezdték meglátni a lehetőséget a település alatt rejtőző termálvízbázisban. A lakosság nyomására előbb a helyi tanács, majd a megyei tanács is foglalkozni kezdett a termálkút újbóli megnyitásának és egy fürdő létesítésének gondolatával.

A Vas Népe 1959-ben egy olyan tervről számolt be, amely szerint nem a falutól mintegy három kilométerre lévő termálkút közelében épült volna meg a fürdő. A vizet csővezetéken vezették volna be a községbe. Végül azonban úgy döntöttek, hogy egyszerűbb és olcsóbb megoldás a kúthoz közelebb kialakítani a fürdőt – ebből jött létre később a mai Bükfürdő.

1960 közepére már körvonalazódott a megoldás. A megyei tanács vállalta a kút megnyitásának költségeit, a Víz- és Csatornamű kijelölte a vízelvezető árok helyét, Bük és a környező községek pedig pénzzel és társadalmi munkával járultak hozzá a munkálatokhoz.

December elejére elkészült az árok, 1960. december 6-án pedig újra megnyitották az 1-es kutat. A víz egyre nagyobb hozammal tört a felszínre. Néhány nap után már percenként 1000 liter termálvíz érkezett, január elejére pedig olyan mértékben nőtt a hozam, hogy a hagyományos módszerrel már nem is tudták megmérni.

A kút vizét elvezető csatornába ezért egy bukógátat építettek, ennek segítségével pedig megállapították a hatalmas, percenként 13.500 literes vízhozamot. A szakemberek ezt követően valamelyest vissza is fojtották a kutat, mert attól tartottak, hogy a rendkívül nagy vízhozam károsíthatja a kút szerkezetét.

A Vasi Szemle 1961 elején már a következő évek feladatait is felvázolta. A lap szerint Bükön „a rendelkezésre álló gyógyvíz korlátlan voltára és széleskörű felhasználási lehetőségeire” tekintettel Vas megye tanácsa nagy tömegek befogadására alkalmas gyógy- és üdülőtelepet kívánt létrehozni.

A terv megvalósítása hamar megkezdődött. 1961 nyarán már nagy tömegek fürdőztek a büki vízelvezető árok mellett, egy évvel később pedig elérkezett a következő fontos mérföldkő: 1962 augusztusában átadták a kiépített fürdőt.

A következő évtizedben fokozatosan tovább fejlődött a fürdő, az 1970-es évekre pedig már egyre inkább kezdett kialakulni az a Bükfürdő, amelyet ma is ismerünk.