-
Közel 62 évvel ezelőtt, 1964 szeptemberének első napjaiban szinte teljesen elapadt a Miskolctapolca Barlangfürdőt tápláló forrás, ezért a fürdőt is be kellett zárni.
-
A különös probléma okát végül Miskolcon belül találták meg, ráadásul egy másik fürdő új termálkútjával összefüggésben.
A cikk az Arcanum segítségével készült.
A 2024 szeptemberében történt tűzeset óta zárva tart a Miskolctapolca Barlangfürdő, de már nem sokáig. A különleges létesítmény felújításával mostanra elkészültek és ezen a héten, augusztus 20-án, csütörtökön újra megnyitja kapuit (a jegyárakról korábban itt írtunk).
A Barlangfürdő történetében máskor is akadtak nehéz időszakok, ezek közé tartozott 1964 ősze… Akkoriban még korántsem úgy nézett ki a fürdő, mint manapság, többek között az emblematikus kagylómedence sem létezett. A Barlangfürdő azonban már akkortájt is rendkívül népszerűnek számított, ezért komoly megdöbbenést keltett, amikor 1964 szeptemberének első napjaiban elapadt a fürdőt tápláló forrás.
A probléma szinte egyik napról a másikra jelentkezett, így nem volt más lehetőség, azonnal be kellett zárni a fürdőt. Az országos sajtó hamar felkapta a hírt. Szeptember 10-én a Magyar Nemzet is beszámolt a miskolctapolcai vízhiányról és az emiatt szükségessé vált kényszerű bezárásról. A lap által közölt prognózis különösen aggasztónak tűnt, mert úgy számoltak, hogy „a fürdő az év végéig zárva lesz”.
A szakemberek rövid időn belül megkezdték a különös jelenség okának vizsgálatát. Nem kellett azonban túl messzire menniük, ugyanis a problémát okozó tényező légvonalban mindössze 6,5 kilométerre volt a Barlangfürdőtől. Ráadásul nem is valamilyen természeti változásról volt szó, hanem egy másik fürdőben, az akkor Augusztus 20. nevet viselő strandon történt kútfúrásról. (Ez a fürdő ma már Selyemréti Strandfürdőként ismert.)
Miskolc selyemréti városrészében akkor már hosszabb ideje működött az Augusztus 20. Strandfürdő, amely a nyári hónapokban kimondottan népszerű volt. Olyannyira, hogy a fürdő kétmedencés kapacitása már egyre inkább szűkösnek bizonyult, ezért felmerült a bővítés lehetősége. Ehhez első lépésként egy új termálkutat kellett fúrni, amelytől a fürdő vízellátásának javítását és a kapacitás növelését várták.
A kútfúrás 1964 nyarán kezdődött meg, és eredetileg azzal számoltak, hogy akár 1500 méter mélységig kell lefúrniuk. Végül erre nem volt szükség. A szakemberek számára is meglepő módon már 620 méteren egy rendkívül bővizű karsztvízbázist találtak. Erről egyébként a Magyar Nemzet is beszámolt 1964 augusztusában. A lap szerint a kút percenként 4700 liter, 44–45 Celsius-fokos termálvizet adott, és ekkor éppen azt vizsgálták, hogy mennyire stabil a vízhozama, illetve a víz hőmérséklete.
Amikor néhány nappal később elapadt a Barlangfürdő forrása, a szakemberek figyelme rögtön a selyemréti termálkút felé fordult. A kutat lezárták, majd meglepően gyorsan kiderült, hogy valóban összefüggés lehet a két esemény között. A lezárást követően ugyanis egy hét alatt helyreállt a Barlangfürdő vízellátása, így egyértelművé vált, hogy a selyemréti kút működése kedvezőtlenül befolyásolta a másik fürdő vízhozamát.
A szakemberek már korábban is sejtették, hogy a Miskolc területén található vízbázisok kapcsolatban állnak egymással. Az 1964-es eset azonban minden korábbinál látványosabban bizonyította, hogy ez a kapcsolat jóval szorosabb lehet, mint azt addig gondolták.
Végül szerencsére nem kellett az év végéig várni a Barlangfürdő újranyitására. 1964. szeptember 30-án, egy szerdai napon ismét megnyithatta kapuit a miskolctapolcai létesítmény, és a vendégek újra birtokba vehették a fürdőt. A jövőre nézve pedig az jelentette a megoldást, hogy a selyemréti kutat óvatosabban használták, kevesebb termálvizet vettek ki belőle. Így a kút működése már nem gyakorolt kedvezőtlen hatást a Miskolctapolca Barlangfürdő vízellátására.
Hirdetés a megyei napilapban, 1964. október 2-án:
Fotók: a Miskolctapolca Barlangfürdő bejárata és az Augusztus 20. Strandfürdő az 1960-as években, Fortepan / Morvay Kinga
RSS