• A különböző hőfokú vizek más és más reakciót váltanak ki a szervezetből.

  • Érdemes erről tudni, ha jobban meg szeretnénk érteni a különféle vízgyógyászati kezelések hatásmechanizmusát.

A fürdőzés és egyes fürdőgyógyászati kezelések során nagy szerepe van az úgynevezett hőingernek. Ez a hőinger azokban a hőmérsékleti tartományokban jelentkezik, amelyek bármilyen irányban eltérnek a 35-36 Celsius-fokos – semlegesnek érzett – hőmérséklettől. Azaz például egy 25 Celsius-fokos és egy 39 Celsius-fokos fürdő, vagy zuhany egyaránt hőingert vált ki, csak másfélét.

Ezekre az ingerekre többek között az erek is reagálnak. A meleg víz hatására kitágulnak, a hideg víztől előbb beszűkülnek, majd kis idő múlva kitágulnak. Egyes vízgyógyászati kezeléseknél nem véletlenül alkalmaznak hidegebb vizet, ugyanis az ezzel járó „értorna” keringésjavító, frissítő hatással rendelkezik.

Más kezeléseknél a meleg víz izomlazító hatásának van fontos szerepe, például a súlyfürdőt ezért végzik mindig meleg vízben. A meleg víznek egyébként nyugtató, bágyasztó hatása is van, ami abból ered, hogy a magas hőmérséklet kitágítja az ereket, ezáltal csökken a vérnyomás.

gyógyvízA vízgyógyászat atyjának számító Sebastian Kneipp által kidolgozott kezelési megoldásokban is hangsúlyos szerepet kapnak a fenti hatások. A Kneipp-módszer ugyanis eredetileg azon a felismerésen alapult, hogy a bőrt érő különféle hőfokú vizekkel ingereket lehet kiváltani a szervezetből.

Kneipp szerint a bőrnek a hőszabályozás és az anyagcsere tekintetében sokkal fontosabb szerepe van, mint elsőre gondolnánk, ugyanis rengeteg idegvégződés a bőrsejtekben található. Ez pedig azt jelenti, hogy a különféle hőmérsékletű vízkezelésekkel a bőrön keresztül az idegrendszerre lehet hatni. Kneipp amúgy nem véletlenül érdeklődött annyira a téma iránt, hiszen akkor ismerte fel a vízhőfok jelentőségét, amikor az egyre súlyosbodó TBC-jét rövid jeges fürdőzéssekkel kúrálta ki.