• Amennyiben bejött volna a Balatonfüreden elsőként alkalmazott gyógyászati módszer, akkor lehet, hogy most tüdőkórház és nem szívkórház működne az üdülőhelyen.

  • Svájci példa alapján próbálták kúrálni a tüdőbetegeket.

Ma már viszonylag alapos ismereteink vannak arról, hogy a különféle gyógyvizek – legyenek kénesek, jódosok, vagy akár szénsavasak – milyen betegségek kezelésére alkalmasak. Azonban nem volt mindig zökkenőmentes az a folyamat, amíg erre rájöttek. Így volt ez a Balatonfüreden feltörő savanyúvíz esetében is.

A Balaton északi partján lévő szénsavas forrásokat már a római korban ismerték, viszont arról nem marad fenn semmilyen emlék, hogy használták-e gyógyításra. Az 1700-as évek elejéről származó írásokban viszont már szerepel, hogy több forrás is működik, s közülük az egyikhez már fürdőházat is építettek. A füredi savanyúvíz gyógyászati felhasználásáról az első részletesebb leírás 1863-ból maradt fent. Orzovenszky Károly fürdőorvos meglehetősen újszerű megoldásokat vezetett be. Ezek közé tartozik, hogy a balatoni iszapot bőrbetegségek és reumatikus panaszok kezelésére használta.

A savanyúvíz kapcsán viszont elsőre melléfogott. A mentségre legyen mondva, hogy a megoldást egy svájci gyógyhelytől vette át. Ez pedig abból állt, hogy a tihanyi juhok tejéből készült savót savanyúvízzel keverték össze. Az így előállított folyadékot pedig tüdőbajos betegekkel itatták, valamint kádfürdőt is készítettek belőle. A savós-szénsavas kúra azonban nem bizonyult hatékonynak.

Balatonfüred savanyúforrásCsak az 1800-as évek legvégén derült ki, hogy a szénsavas forrásvíz leginkább a szív- és érrendszeri betegségek kezelése során hatékony. Ennek nyomán hozták létre Balatonfüreden a ma is ismert Szívkórházat.

A balatonfüredi savanyúforrásokról ide kattintva, a szénsavas fürdők gyógyhatásáról pedig itt olvashat további részleteket.

Fotó: Fortepan / Kotnyek Antal