Már több mint tíz éve húzódik a Zalalövő mellé tervezett hatalmas fürdőkomplexum építése. A tervek újabban visszafogottabbak lettek, viszont még így is egyre kevésbé tűnnek megvalósíthatónak.

Tavaly kínai befektetők figyelmébe ajánlotta a zalalövői önkormányzat a több tíz éve fiókban lévő termálfürdő-fejlesztési tervét. A helyzetet nehezíti, hogy a termálkút nem az önkormányzat, hanem egy résztulajdonában álló cég, a Zalaquelle Kft. tulajdonában van. Jelenleg azt próbálják elérni, hogy a kút kerüljön vissza az önkormányzathoz, vagy legalábbis azt, hogy a cég a termálvíz-lelőhelyet ne tudja jelzáloggal terheltetni. Érezhetően nem nagy az összhang a cég és a zalalövői önkormányzat között.

Római tervek

Nem is csoda, hiszen meglehetősen régóta húzódik a fürdő ügye. A Göcsej és az Őrség határán fekvő háromezer lakosú Zalalövőn a 60-as években találtak termálvizet, azonban nem hasznosították. A 2000-es évek elején egy vállalkozó jelentkezett az önkormányzatnál: grandiózus fürdőfejlesztési tervvel állt elő. A Sallafürdő Egészségközpont nevet viselte volna a Zalalövő határában megvalósítani tervezett fejlesztés. (Salla a település római kori neve volt). A komplexum megjelenésében a római időket idézte volna, 32 ezer négyzetméteres gyógyfürdőt, két szállodát, apartmantelepet, lakóparkot és bevásárlóközpontot foglalt volna volna magában.

A gigantikus turisztikai beruházásra azonban az ötletgazdának nem volt elég pénze, befektetőt nem találtak, támogatást pedig nem sikerült hozzá szerezniük. Pusztán annyi történt, hogy 2001-ben egy 72 millió forintos Phare-forrásból elkészültek maguk a tervek. Már 2008-ban arról írt a Zalai Hírlap, hogy a zalalövői képviselő-testület reménytelennek látja a beruházás megvalósulását és kiveszik Sallafürdőt a rendezési tervből, a Zalaquelle Kft.-be apportként bevitt termálkutat pedig megpróbálják ingyen visszaszerezni a cégtől. Sok sikerrel azonban nem jártak, viszont a rendezési tervből sem került ki a projekt.

Kínai reménye

Időközben szelídültek a római kort idéző fürdő tervei. Tavaly már újra úgy vélte a vállalkozó, hogy talál befektetőt a projekthez, ami első körben egy termálfürdőből és egy 180 szobás hotelből állna, a költségvetése pedig 9 milliárd forint lenne. A kínai befektetőkkel kapcsolatos várakozások ekkor bukkantak fel először, a fürdő megálmodója azt a – nem feltétlenül bizalomgerjesztő – tervét is megpendítette, hogy kínai beszállítók segítségével olcsóbb lenne a megvalósítás.

Az elmúlt években más vállalkozók is felbukkantak a zalalövői fejlesztés farvízén. Egy másik befektető más helyszínen, egy kisebb volumenű beruházást javasolt az önkormányzatnak, ami – fürdővel és egy kisebb hotellel együtt – kijött volna 4,5 milliárd forintból, viszont végül ebből a  fejlesztésből sem lett semmi.

A termálfürdővel rendelkező települések sorát végignézve látszik, hogy sokszor nüanszokon múlik, sikerül-e menő üdülőhellyé kinőnie magát egy községnek, vagy városnak. Mindenki előtt Zalakaros, vagy éppen Bükfürdő példája lebeg. Viszont a fenti példa is mutatja, hogy egy rossz döntés – Zalalövő esetében az említett vállalkozó bevonása – évtizedekre visszavetheti egy település fürdőhellyé válásának terveit.