A gyógyításra használt iszap folyók, tavak, források, vagy tengerek üledékéből származik. Ebből következik, hogy a különféle eredetű iszapoknak eltérő lehet az ásványianyag-tartalma, így a gyógyhatása is.  Az iszapot tipikusan iszappakolás formájában alkalmazzák, de ismert felhasználási formája az is, amikor egy iszappal teli kádfürdőben történik a kezelés. Az iszap azért is előnyös a gyógykezelések során, mert nagy a hőtartó képessége és lassú a hőátadása, amit jól tolerál az emberi bőr, azaz még a 42-45 fok körüli iszapot sem érezzük kényelmetlenül melegnek, miközben ilyen hőfokú vízben tartózkodás már kellemetlen lenne. A hőhatás lokálisan vérbőséget okoz, oldja a merevséget, lazítja az izmokat, fokozza az anyagcserét. Így a kezelések során ezeket erősíti az iszapból kioldódó ásványi anyagok kedvező tulajdonsága.

Az iszappal végzett kezeléseket elsősorban a meszesedéses, kopásos mozgásszervi panaszok, nőgyógyászati problémák esetén használják, de bizonyos bőrgyógyászati betegségek esetén is hatékony lehet. Az iszappakolás segíti az ízületi folyadékgyülemek felszívódását is. Vannak olyan esetek, amikor ellenjavallt a kezelés, ilyen például a heveny gyulladásos betegségek és a visszeresség. Az egész testes kezelés az idősebbek, szívbetegek szervezetét megviselheti, így esetükben többet árthat, mint amennyit használ.

Mindenesetre fontos az is, hogy a kezelés szükségességét és kezelési módját szakember határozza meg. Nem mindegy ugyanis, hogy valakinél teljes testes, vagy a test egy-egy területét érintő kezelést írnak elő, s az sem, hogy milyen hőfokra melegítik az iszapot. Egy-egy iszapkezelés általában 20 percig tart, s kúraszerű alkalmazása ajánlott a kívánt hatás eléréséhez. Fontos azt is betartani, hogy a kezelés után legalább fél órát pihenjünk.

A gyógyvizes ivókúrákról ide kattintva olvashat bővebben.